A többnejűség és a prostitúció legalizálásának egyaránt vannak hívei Amerikában. Közös érvük, hogy mindkettő a nő szabad akaratából történik. A jogászprofesszor szerint mindkettő üldözendő, de azt javasolja, hogy a nőt egyik esetben se büntessék.
„Elismerem, nem tökéletes az analógia, mindenesetre gondoljunk vissza a rabszolgaságra. Délen a polgárháború alatt és után az volt az uralkodó mítosz, hogy a rabszolgák nagyon is szeretnek rabszolgasorban élni, mert tudják, hogy erre szánta őket a sors” – írja a Findlaw jogi weblap hírmagazinjában Sherry F. Colb newarki jogászprofesszor.
Amerikában ma is gyakori eset a többnejűség, habár a törvény tiltja. A mormonoknak le kellett mondaniuk erről a szent könyveik által előírt családformáról, különben államuk, Utah nem csatlakozhatott volna az Egyesült Államokhoz. Egy fundamentalista mormon szekta azonban tovább ápolja a régi hagyományt, amelynek az is része, hogy a vezető jelöli ki a házasulandó feleket. És a főpapot, Warren S. Jeffet többrendbeli erőszakos nemi közösülésben találták bűnsegédi bűnrészesnek, mivel egy tizennégy éves lányt férjhez kényszerített tulajdon unokatestvéréhez, tudván, hogy a férj majd megerőszakolja.
Ebben az esetben nem a többnejűség volt a vád tárgya, hanem a gyermekkorú elleni nemi erőszak. De miként a többnejűség esetében, ezúttal is az a jogelv alkalmazandó, hogy a vallásos meggyőződés tisztelete nem felhatalmazás bűncselekményre. A per kimenetele nem lehetett kétséges, hiszen gyermekkorúról lévén szó, a lány beleegyezése sem változtatott volna a dolog megítélésén.
Felnőtt asszonyok esetében azonban más a helyzet, a beleegyezés azt jelenti, hogy nincs erőszak. A többnejűség hívei többek közt erre hivatkoznak. Nem csupán a fundamentalista mormonokról van szó, hanem például muzulmán csoportokról is. És nem is csak ők érvelnek ezzel, hanem a prostitúció legalizálásának már sokkal kevésbé vallásos hívei is: a pénzen vett szerelmet egyszerű üzleti viszonynak tekintik, amelyet a kereslet és a kínálat határoz meg.
A valóságban azonban a többnejűség és prostitúció esetében is jelen van valamilyen kényszer, egyebek között fizikai erőszak is. Az esetek többségében sem a többnejűség, sem a prostitúció elfogadása nem autonóm cselekedet. De még ha az lenne is, a folytatás szinte sosem önkéntes: a többnejű házastársi viszonyból és a prostitúcióból az első lépés után gyakran lehetetlen, vagy legalábbis nagyon veszélyes kilépni.
Érdekes módon hasonló érvvel lépnek fel az abortusz és az eutanázia ellenzői is. Szerintük abban a pillanatban, amikor a művi vetélés és a kegyes halál lehetősége felvetődik, rögtön egyfajta kényszerré is válik, ezért nem igaz, hogy szabad döntésről van szó. Ezt a gondolatmenetet Colb elveti, mert mégsem azonos a pszichikai kényszerérzet a kifejezett külső fenyegetéssel és testi erőszakkal. De azt a logikát már kölcsönvenné, amit az abortuszt teljes mértékben üldözendőnek tartó mozgalmak javasolnak a nőkkel kapcsolatban. Kényszerhelyzetben lévőnek tekintik a magzatát elvétető anyát, és ezért büntetlenséget javasolnak neki.
Colb professzor a többnejűséget és a prostitúciót tartja a törvény által üldözendőnek. Helyteleníti, hogy az egyik felett sokszor szemet hunynak a hatóságok, a másik pedig többnyire egyenesen törvényes. Ámde a nőt mindkét esetben áldozatnak tekinti, és úgy véli, hogy ez büntethetőséget kizáró ok.
A poligám házasságból és a prostitúcióból különben is egyaránt éppen elég nehéz kilépni. Legalább a törvénytől ne kelljen félnie annak a nőnek, aki segítségért akar kiáltani.