A választók butulása

2008. július 26.

A magasabb átlagos iskolázottság nem jár nagyobb politikai tájékozottsággal. A választókat ma még könnyebb félrevezetni, mint fél évszázaddal ezelőtt, mert meggyengültek az irányadó közösségi tekintélyek, s a választó magára maradt.

A magasabb átlagos iskolázottság nem jár nagyobb politikai tájékozottsággal. A választókat ma még könnyebb félrevezetni, mint fél évszázaddal ezelőtt, mert meggyengültek az irányadó közösségi tekintélyek, s a választó magára maradt.

„Ha a politikusok angyalok volnának, nem volna szükségünk okos választópolgárokra. De nem angyalok. Korunk egyik legsürgetőbb feladata (bár kevesen beszélnek róla), hogy felismerjük a mai választópolgár korlátait és kitaláljuk, miként válhatna okosabbá” – írja a Boston Globe-ban Rick Shenkman, aki egész könyvet szentelt a kérdésnek Pontosan mennyire is vagyunk ostobák? címmel.

Az amerikai történelem nagyjai ellen a maguk korában sok polgár szavazott, de nem azért, mert kövérek vagy soványak voltak, nem azért, mert jól tekéztek vagy hatásosan hajtottak fel egy kupica whiskyt. Ez korunk leleménye, és annak köszönhető, hogy az újságok helyett a televízió vált az információ fő forrásává. Eleve sekélyesebb lett az információ, s ráadásul hatalmas szerep jutott a politikusok külső megjelenésének és színészi képességének.

De ez még nem magyarázat arra, hogy miért csökkent a politikai közbeszéd színvonala. Ötven évvel ezelőtt az elnöki beszédek egy érettségiző diák ismeretszintjén íródtak. Ma egy hetedik osztályos nebuló értelmi szintjén. Pedig 1940-ben még tíz amerikaiból hat nem végezte el a nyolc osztályt, ma viszont a lakosság fele túl van a három éves felsőfokú alapképzésen.

A magasabb képzettség azonban nem jár nagyobb közéleti érdeklődéssel. A mai amerikaiak a tudományos felmérésekben siralmasan vizsgáznak külpolitikai, belpolitikai és gazdaságpolitikai tájékozottságból.

Márpedig „a tudatlan szavazópolgár könnyű préda a fortélyos politikusnak”. 2003-ban az amerikaiak nagy többsége meg volt győződve róla, hogy Szaddám Huszein iraki elnök az al-Kaida támogatója volt. E tévedés miatt támogatta a lakosság az iraki inváziót.

A tudatlanság pedig csak részben írható a televízió, mint fő információforrás számlájára. Nagy szerepe van benne a hagyományos tájékozódási pontok eltűnésének. Azelőtt az amerikaiak szervesebben kapcsolódtak közéleti közösségekhez, például pártjuk helyi szervezetéhez vagy a szakszervezetekhez. Ezeknek szűrőjén keresztül értelmezték a politikai eseményeket és foglaltak állást. Ma e közvetítő fórumok szerepe sokkal kisebb. A választópolgárok többnyire magukra vannak utalva, amikor el kellene igazodniuk a sokszor bonyolult összefüggések között.