Bölcs diktátorok hálója

2011. február 28.

Bár az elmúlt hetek közel-keleti forradalmainak sikerében fontos szerepet játszott az internet, elhamarkodott dolog lenne azt hinni, hogy a világháló elterjedése nyomán megállíthatatlan a demokrácia előretörése.

Bár az elmúlt hetek közel-keleti forradalmainak sikerében fontos szerepet játszott az internet, elhamarkodott dolog lenne azt hinni, hogy a világháló elterjedése nyomán megállíthatatlan a demokrácia előretörése.

„Az egyiptomi események azt sugallják, hogy az internetes közösségi média elősegíti az autoritárius rezsimek bukását. Kétségtelen, hogy a világháló fontos szerepet töltött be az egyiptomi felkelésben, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kormány azt sem tudta, mi az a Twitter. A Mubarak-rezsimre az internet segítségével mért csapás minden bizonnyal arra fogja ösztökélni a hasonló diktátorokat, hogy kövessék nagyobb figyelemmel a Szilikonvölgy híreit és tanulják meg felhasználni az online propaganda lehetőségeit” – írja Jevgenyij Morozov internetguru a Wall Street Journalben.

A közel-keleti forradalmak kapcsán – csakúgy, mint korábban például az iráni forradalom esetében – a világsajtó ismét az internet demokratizáló hatásairól zengett ódákkal volt tele. Ezúttal nem is alaptalanul, hiszen a tüntetések megszervezésében és az autoritárius rezsimek embertelenségeinek leleplezésében valóban döntő szerepe volt a világhálónak – elsősorban a Facebook közösségi oldalnak és a Twitter miniblognak.

Morozov szerint mindazonáltal elhamarkodott lenne azt a következtetést levonni, hogy az internet elterjedése szükségképp aláássa a diktatúrákat. A közel-keleti forradalmak által megdöntött rezsimek egyáltalán nem foglalkoztak az internettel. Pedig ha komolyan veszik az online fórumokat, könnyen előreláthatták volna, hogy valami készül. Amikor felismerték a világháló jelentőségét, csak az internet lekapcsolása maradt az egyetlen lehetőség, ám ekkor ez már csak olaj volt a tűzre.

A bölcsebb diktátorok nem ilyen szűklátókörűek. A kínai kommunista rezsim cenzorok ezreit alkalmazza a rendszerrel kritikus tartalmak kiszűrésére, illetve elérhetetlenné teszi a nem kívánatos oldalakat. Sőt, ha a helyzet úgy kívánja, a hatóságok bizottságokat hoznak létre a kínai netizenek részvételével az esetleg botrányt kiváltó ügyek vizsgálatára. Persze a bizottságok semmilyen valódi vizsgálódást nem végezhetnek, ám arra alkalmasak, hogy lecsillapítsák a forrongó kedélyeket.

Az autoritárius rezsimek kedvelt módszere az online propaganda, a kormány véleményét szajkózó ál-civil oldalak és bérkommentelők támogatása. Némi hozzáértéssel az is elérhető, hogy a külföld is elsősorban a pártlapokból informálódjon. Sőt, az internet arra is kiválóan alkalmas, hogy az emigrációba menekülő ellenzékieket megfigyeljék és vegzálják.

Az egyiptomi forradalom sikerén okulva több közel-keleti kormány máris elővigyázatosabbá vált. Szíria újra engedélyezte a YouTube és a Facebook használatát. Minden bizonnyal abban a reményben, hogy ha az ellenzék tagjai nem a hazai internetszolgáltatókat megkerülve érik el az oldalakat, akkor a kormány jobban rajta tarthatja a szemét a szervezkedéseiken.

A szudáni elnök ígéretet tett rá, hogy az ország távoli pontjait is bekapcsolja a hálózatba, abban bízva, hogy így majd a vidéki hívei is részt vehetnek az internetes vitákban, és megvédhetik az ellenzéki kritikákkal szemben. A biztonság kedvéért azért a rendőrséget is beveti: a hatóságok álellenzéki gyűléseket hirdetnek meg, hogy aztán a megjelenteket letartóztassák.

A bahreini kormány emberei elárasztják a Twittert, így már nem lehet megkülönböztetni a propagandát és az álhíreket a hiteles beszámolóktól.

Az orosz titkosszolgálat és a belügyminisztérium előterjesztése értelmében a jövőben a közösségi oldalak üzemeltetőit büntetőjogi felelősség terhelheti a portáljaikon elhelyezett szélsőséges bejegyzésekért. Sajtóhírek szerint a Kreml megerősíti a néhány éve létrehozott kormánypárti propagandát folytató bloggerhálózatot.

Az internet csak akkor jelent segítséget az antidemokratikus kormányok ellenzékének, ha az utóbbiakat a nyugati fejlesztők segítik a hatóságok kijátszásában – írja Morozov. Erre minden bizonnyal jó példa a Google és a Twitter közös szolgáltatása, amely az egyiptomi internet lekapcsolása után lehetővé tette a mikroblog használatát.

És persze az is fontos lenne, hogy a demokratikus világ telekommunikációs vállalatai, szoftvergyártói és internetóriásai véget vessenek az autoritárius rezsimekkel folytatott szervilis együttműködésnek.