„2001-ben biztosra vettük, hogy apám meg fog halni” – olvassuk Doug Monroe-nak, az Atlanta Magazin szerkesztőjének bizarr esszéjét. Monroe édesapja tíz éve, 82 évesen elesett és megsérült. A kivizsgálás során kiderült, hogy prosztatarákja van. Megműtötték, de az orvosok nem sok esélyt adtak rá, hogy néhány hétnél tovább élhet. Mint ahogyan tavaly sem, amikor az akkor már jóval kilencven év fölött járó apa válltörést és agyvérzést szenvedett. Az idős férfit többször utalták hospice ellátást nyújtó intézménybe, hogy aztán néhány hónap múlva elbocsássák, mondván, mégsem haldoklik.

Monroe édesapja ma kerekesszékhez kötve él, csövön keresztül táplálják, nem lát és szellemileg is leépült. Az egykor életerős férfi aligha békülne ki sorsával. A család számára pedig rendkívüli terhet jelent az ellátása. Otthon nem tartható, az idősotthon és az állandó orvosi felügyelet rendkívül költséges: tíz év alatt az idős férfi az utolsó centig felemésztette 300 ezer dolláros (65 millió forintnyi) megtakarítását. Gyerekei maguk is hatvanas éveik közepén járnak, és hamarosan nyugdíjba mennek.

Monroe arra szeretne rávilágítani cikkével, hogy az orvostudomány fejlődésével jelentősen megnövekszik a várható élettartam. Ma már sok olyan idős ember életét meg lehet menteni, akik néhány évtizede meghaltak volna. Csakhogy az élettartam növekedésével nő az állandó ellátásra szoruló magatehetetlen emberek száma is. A fejlett országok társadalma folyamatosan öregszik, egyre nagyobb az eltartott idősek aránya. Az Egyesült Államokban a 65 év felettiek tábora nő a legdinamikusabban.

A modern társadalom azonban nincsen felkészülve az idős emberek ellátására, vonja le a következtetést Monroe. Sok nyugdíjas megtakarításából még gyógyszerre sem futja, nemhogy a drága idősek otthonára. A hagyományos családszerkezet azonban régen felborult, a távoli vidéken élő és sokat dolgozó rokonok segítségére sem lehet számítani.

Az egyre súlyosbodó problémára azonban Monroe sem tud semmilyen megoldást. Mint írja, azt javasolta gyerekeinek, hogy ha ő olyan állapotba kerül, mint a nagyapjuk, akkor nyugodtan lőjék le. Ha valamilyen tablettát ajánlott volna erre a célra, még akár el is hihetnék a gyermekei, hogy komolyan gondolja. De ez esetben sem tudhatnák, vajon mit gondolna akkor, ha csakugyan olyan állapotba kerülne, mint az apja.