Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Libertárius ösztönzés a gyakorlatban

2012. július 1.

Egyre több kormány alkalmazza a behaviorista közgazdaságtan legújabb felismeréseit, hogy a köz javának előmozdítására és szabálykövetésre sarkallja az állampolgárokat. A nem racionális ösztönzők sikere nagyban függ a kulturális szokásoktól.

„A viselkedési közgazdaságtan közpolitikai alkalmazása biztató eredményeket hozott” – olvassuk az Economist összefoglalóját.  

Mint arról a Metazin is beszámolt, komoly közgazdászok egyre nagyobb előszeretettel használják az ökonometria módszereit hétköznapi jelenségek megfejtésére. Politikai szempontból talán még nagyobb jelentősége van azonban annak a közgazdasági viselkedéstani munkának, amelynek szerzői, Richard H. Thaler és a polihisztor Cass Sunstein, Obama elnök közvetlen tanácsadója arra a megállapításra jutnak, hogy az átlagemberek rafináltan kigondolt, ám mégsem paternalista ösztönzőkkel könnyen ösztönözhetők az egyéni és kollektív szempontból ésszerű cselekedetekre.

Egyre több kormány próbálja ilyesféle ösztönzőkkel elősegíteni a racionális döntéseket. Az Egyesült Államok, Dánia és Nagy-Britannia már kormányzati szinten igyekszik alkalmazni a viselkedési közgazdaságtan eredményeit.

Például rendkívül egyszerű nyelven megfogalmazott felszólításokban igyekeznek adóbevallásra bírni az egyéneket. A felszólításokra rányomtatják az adós autójának képét is, és kilátásba helyezik, hogy ha nem fizet, elveszítheti a járművet. Az eredmény: megháromszorozódott a hátralékos törlesztések aránya.

Dánia azzal igyekszik növelni a szervdonorok számát, hogy azokat kötelezi nyilatkozatra, akik ellenzik szerveik felhasználását, ellentétben a világ számos országával, amelyekben épp fordítva, a szervdonorságra kell külön jelentkezni. A brit kormány a nyugdíj-előtakarékosság kapcsán jár el hasonlóan: itt a munkaadó által biztosított nyugdíjprogram eleve jár mindenkinek, hacsak nem jelentkezik ki belőle.

Egy másik próbálkozás az energiatakarékosságra igyekszik rábírni az embereket. Mégpedig úgy, hogy a számlákra ráírják, mennyit fogyasztanak a hasonló lakások. Szakértők szerint az efféle ösztönzők sikeresek lehetnek az angolszász országokban, ám nem hatékonyak Franciaországban, ahol az emberek cselekvéseit általában kevésbé befolyásolja mások magatartása és elvárása. Egy másik próbálkozás arra mutatott rá, hogy a liftezés helyett nehéz rávenni a lépcsőhasználatra az egyéneket. Egy további kísérlet tanúsága szerint pedig a szemetelés hatékonyan csökkenthető, ha a park látogatóit táblákkal emlékeztetik a tisztaság fontosságára.

Mindez arra enged következtetni, állapítja meg az Economist, hogy az ösztönzők abban az esetben sikeresek, ha léteznek társadalmi normák, amelyek rafinált emlékeztetőkkel és ösztönzőkkel előhívhatók.