Alfanők dilemmái

2013. március 20.

A konzervatív szerző vitába száll a baloldali nézettel, miszerint állami gondoskodással és családtámogatással kell erősíteni a női egyenjogúságot, és álszentséggel vádolja a karrier és a család összeegyeztethetőségéről prédikáló vezető beosztású anyukákat.

Tényleg sajnálnunk kell, hogy a gyereket kevés nő tekinti a karriert ideiglenesen felfüggesztő zavaró tényezőnek? − teszi fel a kérdést Kay Hymowitz konzervatív publicista és filozófus a City Journalben.

Statisztikák szerint világszerte egyre kevesebben gondolják, hogy a nők elsődleges feladata a háztartás vezetése. A nők hátrányos megkülönböztetését számos országban szigorú törvények tiltják. Amerikában a diplomások több mint fele nő. Mindennek ellenére továbbra is kevés köztük a vezető beosztású, és a fizetésük is jelentősen elmarad a férfiakétól. A diplomás nők közül továbbra is sokan választják a főállású anyaságot a karrier helyett.

A baloldali megközelítés szerint az egyenlőtlenség oka részben a női szerepekkel kapcsolatos tradicionális társadalmi elvárások továbbélése. Ennél fontosabbak azonban az intézményes okok: az állam nem segíti kellőképpen az anyákat a gyereknevelés és a karrier összeegyeztetésében.

Hymowitz szerint azonban korántsem biztos, hogy a gyermekes anyák állami támogatásával erősíteni lehet a nemek közötti egyenlőséget. Európában az Egyesült Államokhoz képest széles az anyákat megillető jogok és támogatások listája, ám a nők itt is alulreprezentáltak a vezető beosztásokban. A hosszú GYES és a gyerekek után járó nagyvonalú adókedvezmények és támogatások nem ösztönzik az anyákat arra, hogy mielőbb munkába álljanak. Márpedig minél tovább maradnak otthon, minél hosszabb ideig dolgoznak részmunkaidőben, annál kevesebb az esélyük a karrierépítésre − jegyzi meg Hymowitz. Ez még a női egyenjogúság zászlóshajójára, Svédországra is igaz: hiába vannak ingyenes állami óvodák és bölcsődék, a nyári-téli szünetek idején a karriert építő anyáknak bébiszitterre van szükségük, ám ez gyakorlatilag megfizethetelen a jóléti államot eltartó magas adók miatt.

Egyáltalán nem biztos az sem, hogy a nők valóban olyan fontosnak tartják a karriert, mint azt a feministák és a sikeres nők hiszik − jegyzi meg a konzervatív szerző. Statisztikák szerint a diplomás nők jelentős része már munkába álláskor azt tervezi, hogy szülés után részmunkaidőben dolgozik. A Gallup felmérése szerint az amerikai nők 44 százaléka szeretne kevesebbet dolgozni, míg a férfiak közül csak 22 százalék.

Mindebből pedig az következik, hogy sok nő fontosabbnak tartja a gyereknevelést, mint a karriert, és nem ért egyet azokkal a nőkkel, akik a munkát tartják a fontosabbnak − utal Hymowitz Sheryl Sandbergnek, a Facebook igazgatójának könyvére. Sandberg arra biztatja nőtársait, hogy ne alkudjanak meg, ne váljanak háztartásbelivé, hanem harcoljanak a karrierért, hiszen a munka és a család összeegyeztethető. Hasonló üzenetet fogalmazott meg Marissa Mayer, a Yahoo vezérigazgatója is, aki két héttel a szülés után máris munkába állt.

Hymowitz szerint nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy anya nem akar állandó lelkifurdalások között élni, amiért kevés időt tölt a gyerekével a karrierépítés miatt. Arról nem is beszélve, hogy a munka és a család összeegyeztetése sokkal nehezebb a beosztottként dolgozó átlaganyának, mint a tanácsokat osztogató vezérigazgatónak.

A sors iróniája, hogy Mayer, a Yahoo vezére, a feministák példaképe munkába állása után több száz munkatársának, egyebek között anyukáknak tiltotta meg az otthoni munkavégzést, miközben saját irodája mellett gyerekszobát rendezett be, hogy napközben is foglalkozhasson a gyerekével.