Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A segély nem segít

2007. január 11.

Politikusok és rockzenészek buzdítanak a szegény országok megsegítésére. Nem is kerülne sokba az éhínség felszámolása! Pedig a segélyek eddig nem voltak hatásosak.

Politikusok és rockzenészek buzdítanak a szegény országok megsegítésére. Nem is kerülne sokba az éhínség felszámolása! Pedig a segélyek eddig nem voltak hatásosak.

A segélyezéssel szembeni bizalmatlanság hosszú évei után újra feltámadt az adakozás szelleme – írja William Easterly közgazdász Afrika-szakértő Utópista rémálom című cikkében a Foreign Policy hasábjain. – „A gazdag országok tudósai, politikusai és rockzenészei a szegény országok adósságának eltörlését és a segélyek növelését követelik. Ezt első hallásra bizonyára helyeseljük. De a nyomor felszámolásának utópista álmodozói nem vesznek számításba bizonyos tényezőket. A nagy ígéretekkel az aktivisták csak prolongálják a szegénységet.”

Gordon Brown brit pénzügyminiszter afrikai Marshall-terv kidolgozását sürgeti. 12 centbe (20 forint) kerülő védőoltásokkal felére lehetne csökkenteni a malária áldozatainak számát. Tíz év alatt ötmillió gyermek életét menthetnék meg fejenként három dollárból (600 forint).

Jeffrey Sachs, az ENSZ Millennium Project vezetője is a fejlett országoktól várja a segítséget. Úgy véli, hogy a támogatások megduplázásával húsz év alatt eltűnne a nyomor a harmadik világból.

Az 1985-ös Live Aid koncert mintájára Live 8 címen segélykoncertet szerveznek a rockzenészek. A fesztivált a világ vezető hatalmainak csúcstalálkozója előtt rendezik. A cél: elérni, hogy a gazdag országok elengedjék a szegény afrikai országok tartozását.

Tony Blair a találkozón beterjeszti a Sachs és a rocksztárok által támogatott javaslatokat. A pénzügyminiszterek elfogadják, hogy 2010-ig megkétszerezik az Afrikának nyújtott pénzadományokat, és elengedik a legszegényebb államok adósságát.

A megállapodás kiköti, hogy a fejlődő országok „maguk döntenek a gazdasági programokról, és az adott ország népének tartoznak felelősséggel”.

A Foreign Policy idézett cikke szerint viszont éppen azért nincs sok remény a szegénység leküzdésére, mert a legtöbb afrikai ország vezetői senkinek sem tartoznak felelősséggel. A nyomornak az a legfőbb oka, hogy az afrikai országok politikusai és hivatalnokai rosszul használják fel a pénzt. Például a gyógyszerküldemények 30-70 százaléka nem jut el a közkórházakba.

„43 év alatt mai értéken számítva összesen 568 milliárd dollár (120 000 milliárd forint) érkezett a kontinensre, de Afrika továbbra sem fejlődik – írja Easterly. – És hiába a rengeteg pénz, a 12 centes védőoltásra sem futja.”

A Spectator a nyáron vitriolos hangvételű cikkben számolt be az afrikai vezetők gépkocsiparkjáról. A Mercedes számít menőnek, de sokan a BMW-re esküsznek. A Volvo csak a futottak még kategóriában szerepel. Az angol autókat viszont nem szeretik, mert a gyarmati időkre emlékeztetnek. „Ha korrupt kormányoknak segélyt adunk, akkor lehetővé tesszük, hogy több pénzt pazaroljanak  luxuskocsikra” – figyelmeztet az angol lap.

Egy dél-afrikai politikai elemző, Moeletsi Mbeki (az elnök fivére) egy júliusi cikkében hasonlóan sötét, de még messzebb menő következetésre jutott. „A segélyek akadályozzák a fejlődést. A külföldi segélyek miatt az afrikai kormányok kevésbé szorulnak rá az adókra, és így kevésbé függnek a polgároktól. A külföldi adakozók számára sokkal kevésbé fontos a számonkérhetőség.” Tavaly pedig egyenesen azt nyilatkozta Mbeki, hogy a gyarmati időkben az afrikaiak többsége jobban élt, mint ma. Akkor ugyanis kisebb volt a korrupció.

David Rieff amerikai külpolitikai szakértő még ennél is élesebb hangon bírálja a jelenlegi gyakorlatot. „A Live Aidnek köszönhetően befolyt milliós segélyek sok ember életét megmentették Etiópiában – írta a Prospect júliusi számában. – De az adakozók tudtukon kívül a polgárháborút is támogatták, ami pedig sok ember halálát okozta.”

A szárazság csak az egyik oka volt az éhínségnek Etiópiában. A kommunista vezetés által véghezvitt erőszakos kolhozosítás legalább ennyire felelős volt a nyomorért. „A nyugatról érkező adományok közvetve ezt a politikát segítették. A globális altruizmus gyakran rosszabb, mint a passzivitás” – vonja le a keserű tanulságot Rieff.

Nem mindenki látja ilyen reménytelennek a helyzetet. Nicolas de Walle Afrika-szakértő új könyvében amellett érvel, hogy szükség van segítségre, de a segélyezést sokkal szigorúbb feltételekhez kell kötni. Ha egy kormány nem megfelelő célokra használja a segélyt, fel kell függeszteni a támogatást.