„A világ minden országában több férfi lesz öngyilkos mint nő” – olvassuk a Mosaic tudománynépszerűsítő oldalon. Will Storr, az esszé szerzője annak próbált utánajárni, mi magyarázza a nemek közötti különbséget a sikeres öngyilkosságok számában (öngyilkossági kísérletben többnyire a nők vezetnek).

Storr idézi Rory O’Connor pszichológust, az Öngylikosság-kutatás Nemzetközi Akadémiájának vezetőjét, aki szerint az öngyilkosságok hátterében a perfekcionizmus áll. O’Connor kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a többség a kudarc miatt választja az önkéntes halált. A perfekcionista személyiségek nem tudják feldolgozni, ha nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak.

Márpedig a társadalmi elvárások változása miatt növekszik a férfiak vállán nyugvó teher. A hagyományos családmodell eltűnésével a nők kiszabadultak az anya/házi tündér szerepéből, és kenyérkeresővé váltak. A férfiakkal szemben így elvárásként fogalmazódik meg, hogy aktív szerepet vállaljanak a gyereknevelésben. A Die Welt egy friss kutatást idéz, miszerint az apák 65 százaléka a boldogság elengedhetetlen feltételének tartja az intenzív kapcsolatot a gyerekkel. Míg az anyáknak 92, az apáknak 96 százaléka számára kiemelten fontos a család és a munka egészséges egyensúlya.

Miközben a gyereknevelésben egyre fontosabb szerep hárul rájuk, a hagyományos elvárásoknak is meg kell felelniük: a társadalmi elismerés kivívásához sikeresnek kell lenniük munkájukban is. Storr utal a Martin Seager pszichológus által vezetett kutatócsoport tavaly publikált tanulmányára, amelyből kiderül, hogy a nemekkel szembeni elvárások alig változtak az elmúlt hatvan évben. A kutatás brit és amerikai alanyai (férfiak és nők vegyesen) az igazi férfitól elvárják, hogy harcoljon és győzzön, biztonságot teremtsen a családja számára és mindig ura legyen a helyzetnek.