A pénzbőség nem minden

2015. december 3.

Hiába az Európai Központi Bank minden erőfeszítése, az euróövezet államainak egy része beruházás helyett szociális kiadásra költi az olcsó hiteleknek köszönhető pluszpénzt. A londoni pénzügyi elemző szerint az eurózóna csak a döntéshozás központosításával tartható egyben.

 

Európának bölcsen kellene felhasználnia az utolsó töltényét a mennyiségi könnyítésben ” – olvassuk Jean-Michel Paul alapkezelő elemzését a Bloomberg View oldalán.

Az Európai Központi Bank piaci várakozások szerint akár már a héten újabb mennyiségi könnyítést (lánykori nevén pénznyomtatást) jelenthet be. Hovatovább azonban elfogynak a gazdasági növekedés élénkítését szolgáló monetáris eszközök. Csökkenhet az egynapos, overnight kamat, bővülhet az eszközvásárlási program és már a negatív betéti kamatok lehetősége is felvetődött. Az EKB lassan valóban kifogy a munícióból, ám az eddigi lazítás nem hozott áttörést.

Jean-Michel Paul szerint ennek az oka mindenekelőtt az, hogy a Központi Bank által biztosított pénzek nem a megfelelő pályát futották be. Hiába az alacsony kamatok, a hitelezés csak lassan élénkül, miközben a pénzügyi befektetésekbe újabb pénztömegek érkeztek, és máris félő, hogy egyes tőzsdei árfolyamok irreális magasságokba emelkednek.

Ám ennél is nagyobb baj, hogy az euróövezet kormányainak egy része már a válság előtt is rosszul használta az alacsony hitelkamatokból fakadó lehetőségeket. A közös pénz létrehozása óta az eurózóna tagállamai alacsonyabb kamatok mellett jutnak pénzhez. Az elmúlt húsz év során a szigorú költségvetési politikát folytató Németországban csökkentek az állami kiadások az alacsony kamatok hatására: az államadósság finanszírozása másfél százalékkal olcsóbbá vált, a szociális kiadások is csökkentek fél százalékkal, és az adóbevételek is emelkedtek valamelyest. Franciaországban 1,3 százalékkal, Olaszországban pedig 6,9 százalékkal csökkentek az államkötvények kamatai – ám itt a megtakarított pénzt (sőt, akár annak többszörösét) szociális kiadásokra költötték, miközben az adóbevételek is csökkentek. Európa déli államaiban az alacsony kamatok ellenére már a gazdasági válság előtt is nőtt az államháztartási hiány és az eladósodottság mértéke.

Mindebből pedig az következik, hogy a monetáris lazítás csak a szociális kiadások növekedését okozza, ami hosszú- sőt középtávon is fenntarthatatlan. Portugáliában a GDP 130, Franciaországban 95 százalékán áll, és a magas deficit miatt évről évre nő az adósságráta. Csöppet sem meglepő, hogy Németország egyre hangosabban ellenzi a további monetáris lazítást.

A nyakló nélküli pénznyomtatás helyett célzott gazdaságélénkítésre lenne szükség – javasolja Jean-Michel Paul. Mivel az euróövezet egyes kormányai nem képesek ellenállni a kísértésnek, hogy olcsó népszerűséget vásároljanak, az EKB-nak központilag kellene döntenie a maga teremtette likviditás felhasználásáról. Mindenekelőtt infrastrukturális beruházásokra, utakra, internethálózatra, közlekedésfejlesztésre lenne szükség, hiszen – ellentétben a jóléti osztogatással – az ilyen beruházások munkahelyeket teremtenek és élénkítik a gazdaságot. Az elmúlt húsz év során mindenhol, még Németországban is csökkent az infrastrukturális beruházások aránya. Ha nem szociális kiadásokra menne, talán a fiskális konzervatív északi államok is elfogadnák a monetáris ösztönzőket. Aztán ha beindul a gazdaság, az állam privatizálhatja a kiépített infrastruktúrát, és csökkentheti az adósságot.

Bölcs javaslat. Már csak az a kérdés, ki veszi rá a déli államokat, hogy szociális osztogatás helyett bízzák a Monetáris Unió központi szerveire a döntést a nemzeti költségvetés alapvető kérdéseiről.