Az Európai Birodalom végnapjai?

2015. december 8.

Már a vezető brit szociáldemokrata hetilap is temeti az Európai Uniót. A baloldali liberális professzor szerint csak a széthullás menetrendje a kérdés: hosszú kínszenvedés avagy gyors halál vár-e az EU-ra.

 

„Az Európai Unió egyre kevésbé képes jólétet és stabilitást teremteni. Sőt, már a demokratikus elvet is megsérti. Hacsak nem sikerül az EU-nak megoldást találnia Európa problémáira, az Unió szétesésre van ítélve” – írja Brendan Simms, a Cambridge Egyetem nemzetközi tanulmányok professzora a New Statesmanben.

Az európai integrációt sokáig megkérdőjelezhetetlennek és visszafordíthatatlannak hitték. Csakhogy a Habsburg Birodalom, a Szovjetunió és Jugoszlávia szétesését sem lehetett előre megjósolni. Igaz, utólag meg lehet magyarázni, hogy milyen események vezettek a felbomláshoz. Márpedig Simms úgy véli, hogy az EU válsága a birodalmak végnapjait idézi.

A gazdasági válság hatására kiéleződtek a különböző fejlettségű uniós tagállamok közötti érdekellentétek. Németország fiskális szigort szeretne, a déli országok lazább költségvetési és monetáris politikát. Brüsszel béna kacsaként tehetetlenkedik, így a nemzetállami kormányok egyre inkább önállóvá válnak, és már az alapvető uniós szabályokat is áthágják – utal Simms a schengeni zóna határainak védelmével és a menekültek szétosztásával kapcsolatos vitára. A tagállamokon belül is nőnek a feszültségek: Skócia és Katalónia az elszakadást fontolgatja. Ha Nagy-Britannia kilép az EU-ból, valószínűleg többen is követhetik majd, már csak azért is, mert még inkább nyomasztónak gondolhatják Németország túlsúlyát.

A széthúzás további központosítás árán elvileg megfékezhető lenne, ám erre a gazdasági válság miatt Simms nem lát esélyt. Ha Brüsszel erőt mutatna az egyre meghatározóbb nemzetállami érdekérvényesítés letörésére (például a német kormány által erőltetett központi költségvetési szigor és a menekültkvóták kikényszerítésével), akkor azzal csak olajat öntene a nemzeti tűzre. Nem mintha az nem lobogna már most is éppen eléggé.

Simms zárásként Ottokar Czernin gróf szavait idézi. Az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborús külügyminiszterének elhíresült mondása szerint a Monarchia bukásra volt ítélve, és csak a bukás formáját állt szabadságában megválasztani. A széthullás történhet hirtelen és meglepetésszerűen, ám a birodalmak néha hosszú haláltusát vívnak, mint például az Osztrák–Magyar Monarchia is. Hogy melyik a rosszabb lehetőség, azt Simms már nem tárgyalja.