A globalizáció jobboldali mellékhatása

2017. március 26.

A Kína felé nyitás és az olcsó kínai áruk beáramlása erősíti a gazdasági nacionalizmus iránti rokonszenvet. Minél többen dolgoznak a kínai importtal vetélkedő szektorokban, annál erősebb a választók jobbratolódása – állítja egy friss kutatás.

A nacionalizmus egyre erősebb a nyugat-európai demokráciákban. Donald Trump győzelme és a Brexit sikere ennek a folyamatnak a megnyilvánulása. Dolgozatunkban arra mutatunk rá, hogy mindebben döntő szerepe van a globalizációnak” – foglalja össze Italo Colantone és Piero Stanig januárban publikált tanulmányát a Gazdaságpolitikai Kutatóközpont (CEPR) magazinjában, a Voxban.

A nyugat-európai gazdasági nacionalizmus erősödésének okait kereső kutatásában az olasz közgazdász-szerzőpáros azt vizsgálta, hogy összefügg-e a kínai import erősödése és a jobbratolódás. Tizenöt nyugat-európai állam közel kétszáz régiójában összesen 76 választás eredményeit vetették össze az adott térségben forgalomba hozott kínai áruk volumenével. A kutatás igazolta hipotézisüket: a kínai import hatására nő a nacionalista és a radikális jobboldali pártok támogatottsága. Colantone és Stanig adatai arra is következtetni engednek, hogy különösen azokban a térségekben jelentkezik erősebben a hatás, ahol magasabb a kínai import által veszélyeztetett munkahelyek aránya. Leginkább pedig ott, ahol sokan dolgoznak textilgyárakban és az elektronikai iparban.

Mint a szerzők is elismerik, nem különösebben meglepő, hogy a munkahelyüket féltő kétkezi dolgozók körében népszerűbbek a piacvédelmet szorgalmazó jobboldali pártok: az elmúlt években számos empirikus kutatás jutott hasonló következtetésre. De Colantone és Stanig tanulmánya arra is rávilágít, hogy a gazdasági nacionalizmus vonzereje nemcsak az import által közvetlenül érintett választók körében nő, hanem például az állami alkalmazottak körében is. Vagyis a kínai import által érintett régióban még azok körében is terjed a protekcionizmus iránti igény, akik amúgy haszonélvezői az olcsóbban elérhető áruknak.

Colantone és Stanig egyenesen azt jósolja, hogy a piacvédelmet hirdető pártok megerősödése a globalizáció végét jelentheti – hacsak a fejlett Nyugat nem talál rá valami módot, hogy tompítsa az olcsó import hatásait.