Macropóleon vagy Macropierre?

2017. július 04.

A vezető francia baloldali lap és egy amerikai történész egyetért abban, hogy Macron megválasztása a francia társadalom és pártrendszer válságának a jele. Sokan a liberális demokrácia diadalát látják győzelmében, a szerzők viszont attól tartanak, hogy Macron radikális reformjai a jakobinus diktatúrát idéző forradalmi despotizmusba csaphatnak át.

„A makronizmus sajátos francia ideál: a felvilágosult despota ideálja. Bonaparte Napóleontól Charles de Gaulle-ig minduntalan a megváltót keressük. Ezért szeretett bele Franciaország a frissen megválasztott Macron elnökbe” – olvassuk a baloldali Le Monde szerkesztőségi cikkét.

A Le Monde felidézi, hogy Franciaország már a felvilágosodás korában is az erős és haladó gondolkodású vezetőtől várta az ország felemelését. Voltaire például egyáltalán nem bízott a demokráciában, és a tudatlan néptől való félelmében felvilágosult despotákra, egyebek között filozófuskirályokra bízta volna az állam vezetését. A forradalom után a konvent, ahelyett, hogy az amerikai alkotmány hatalommegosztási modelljét vette volna át, erősen központi hatalmat hozott létre. „Ahelyett, hogy tartanának tőle, a franciák inkább izgalomba jönnek a hatalom koncentrációjától” – véli a Le Monde. A baloldali lap erre vezeti vissza Napóleon sikerét is.

Bár Macron azért nem Napóleon, a belengetett reformok felforgathatják az egész társadalom életét. A Le Monde a munkajog és a jóléti rendszer radikális átalakítását tartja a leginkább aggályosnak. Macron jelentős érdeksérelmet okozó reformjavaslatai ugyanis erőteljes ellenállásba fognak ütközni. Ha be akarja váltani ígéreteit, akkor erőt kell mutatnia, hiszen konszenzust aligha teremthet. Ez azt jelenti, hogy Macronnak forradalmi despotává kell válnia – aggódik a Le Monde.

Robert Zaretsky történész is úgy véli, hogy Macron megválasztása Franciaország mély válságára utal. Zaretsky attól tart, hogy elhamarkodott volt Macron megválasztáskor a liberálisok öröme, akik Macron győzelmét a populista nacionalizmus, az EU-szkepticizmus és a piacellenesség fölötti fontos diadalnak tekintették. Szerinte ugyanis a választók elsősorban azért szavaztak Macronra, mert nagyot csalódtak az országot évtizedek óta irányító korrupt, mérsékelt jobb- és baloldali elitben – és nem pedig a liberális demokrácia iránti elkötelezettségükben. Azt remélik, hogy Macron majd rendet rak, és felszámolja a korrupciót. Csakhogy a Macron által ígért erkölcsi megújulásnak nagy ára lehet. Zaretsky felidézi, hogy Franciaországban a legkomolyabb erkölcsi forradalmat az első köztársaság idején hajtották végre. Az erény érvényre juttatása azonban jakobinus diktatúrába torkollt. Az amerikai történész a Le Monde-dal ellentétben attól tart, hogy Macron retorikája és programja nem is annyira Napóleonéra hasonlít, hanem sokkal inkább Robespierre-ére emlékeztet.