„Az amerikai demokrácia szomorú valósága az, hogy a többség egyáltalán nem keményvonalas, sem ideológiai értelemben, sem pátszimpátiájában, viszont a politika és a média felerősíti a keményvonalas demokrata és republikánus retorikát” – kommentálja a magát középutas és mérsékelt „liberális patriótaként” azonosító John Halpin az Economist és a YouGov friss felmérését az amerikai társadalom ideológiai megosztottságáról.
A közvélemény-kutatás adatai megerősítik azokat a feltételezéseket, amelyek szerint az amerikaiak többsége viszonylag mérsékelt ideológiai nézeteket vall. Nagyon liberálisnak mindössze 10 százalék, nagyon konzervatívnak is csak 12 százalék mondja magát, a többség az ideológiai középhez húz. A pártok iránti elkötelezettség is kevésbé erős, mint sokan hinnék. A Demokrata Párttal erősen azonosulók aránya 23 százalék, a republikánus párthíveké pedig 21 százalék.
De ha a mérsékeltek vannak többségben, mi magyarázza az ádáz és ellenséges kultúrharcot? Halpin szerint egyrészt a kétpártrendszer. Ha ugyanis két párt uralja a politikát, akkor elég csak azt elérniük, hogy a választók többsége a másikat jobban utálja, mint őket. A kétpártrendszer szereplői ezért konszenzuskeresés helyett megosztásra törekszenek. Ennek pedig a félelemkeltés és a lejáratás a legjobb eszköze: a pártnak, amelynek sikerül a politikai ellenfelet halálos veszélynek – a demokrácia ellenségének vagy hazaárulónak – beállítani, máris nyert ügye van.
A kiút csak az lehet, ha a mérsékeltek szembeszállnak a kétpártrendszer megosztó logikájával, és a jobb- és baloldali keményvonalas retorikát elutasító új erőt hoznak létre – állítja Halpin, és mindjárt jelszavakat és irányelveket is ajánl a középutasoknak: a liberális patriotizmust, amely a kétkezi munkások és a családok érdekét helyezi a középpontba, és az egyenlő jogok képviselete mellett nagy hangsúlyt fektet a nemzeti érdek képviseletére is.
Peter Kafka, a Vox publicistája szkeptikus a mérsékelt politika esélyeivel kapcsolatban. Hiába vallják magukat középutasnak, az amerikaiak már a kiegyensúlyozott hírekre sem nagyon kíváncsiak. Leginkább csak az kelti fel figyelmüket, amit megfelelően szenzációhajhász módon tálalnak. Nem véletlen, hogy Trump elnöksége idején jelentősen nőtt az elnököt folyamatosan ostorozó New York Times előfizetőinek száma és a szintén rendkívül Trump-kritikus CNN nézettsége. Hozzátehetjük, hogy Trump híveit és az őt támogató médiát sem az önmérséklet, a tárgyilagosság és a kompromisszumkészség jellemezte. Vagyis jóllehet a legtöbb amerikai szavakban mérsékelt középutasnak vallja magát, valójában az ilyen politika nem számíthat az érdeklődésükre.