„A demokrácia nem az elitek párbeszédéből tanulható, hanem csak a mindennapi életben sajátítható el. Például a kocsmában” – olvassuk a Zeit interjúját Sophie Schönberger düsseldorfi jogászprofesszorral, aki februárban megjelent könyvében a demokrácia válságának okát és gyógymódját keresi.
A nyugati demokráciák szinte mindegyike válságjelenségekkel küzd. A társadalmi megosztottság egyre nő, és ezzel párhuzamosan gyengül a demokratikus intézmények iránti és a polgárok közötti bizalom, és nő az elégedetlenség. Schönberger szerint ennek oka az, hogy a modern demokráciákban az egyenlőség rovására erősödött meg az individualizmus. A demokráciának úgy kellene biztosítania az egyéni szabadságot, hogy közben mindenkit egyenlőként ismer el. Ez mindenekelőtt kulturális kérdés: a demokratikus állam polgárainak tiszteletben kell tartaniuk mások véleményét, és el kell fogadniuk a többség döntését, még akkor is, ha az saját meggyőződésükkel ellentétes. Erre azonban egyre kevésbé vagyunk képesek. Schönberger példaként a demokratikusan megválasztott radikális jobboldali AfD politikusainak elszigetelésére indított kampányokat említi.
A demokratikus kultúra kialakulásához nem elégséges a racionális belátás, ahogy a demokratikus elméletalkotók gondolják – jegyzi meg Schönberger az interjúban. A demokrácia a többség számára érzelmi kérdés, ezért nem az alkotmány szellemének tanulmányozása és a tanult elit magasröptű érveinek meghallgatása, hanem a hús-vér embertársakkal folytatott párbeszéd erősíti a demokratikus éthoszt. Csak az ilyen viták során tanuljuk meg egyenlőnek elismerni a másikat, tolerálni a másként gondolkodókat és elfogadni, ha véleményünk kisebbségben marad.
Csakhogy a modern világból hiányoznak azok a közösségi terek, amelyekben sor kerülhet az ilyen vitákra. Másokhoz hasonlóan Schönberger is az internetet okolja a véleménygettók kialakulásárért. Az online fórumok Marc Augé francia antropológus terminusával „nem-helyek”, vagyis olyan anonim terek, amelyekben nem jön létre valós közösségi élet. A demokrácia működéséhez szükséges érzelmek, mindenekelőtt a mások tisztelete és a többség akaratának elfogadása az olyan nyilvános terekben alakul ki, amelyekben a polgárok között bizalom alakulhat ki, s amely a sokszínűség és a véleménykülönbségek ellenére lehetővé teszi az összetartozást. Csakhogy a polgárok, és különösen a fiatal nemzedékek egyre kevésbé aktívak a való világban. Mint Samuel J. Abrams politológus a Messenger magazinban statisztikákat idézve kifejti, a Z-generáció tagjai inkább csak online politizálnak, a valódi közösségektől távol maradnak, márpedig a demokrácia nem működik a polgárok közötti szoros és személyes kapcsolat nélkül.
Schönberg szerint az egyre mélyebb politikai megosztottság és a demokráciából való kiábrándulás csak a társadalmi párbeszéd erősítésével orvosolható. Ehhez pedig fel kell támasztani a szabadság kis köreit, ahol a most véleménybuborékokban élő, egyre frusztráltabb és dühösebb polgárok megvitathatják a közös ügyeket. Schönberg úgy véli, hogy ezt a szerepet a nyilvános fürdők, a könyvtárak, és mindenekelőtt a kocsmák tölthetnék be.
Schönberg lényegében a közösségelvű javaslatokat csomagolja újra a túlzottan individualistává váló demokrácia erősítése céljából – írja Günther Nonnenmacher lipcsei politikai filozófus a Frankfurther Allgemeine Zeitungban közölt recenziójában. Nonnenmacher szerint azonban Schönberg javaslatainak megvalósítására kevés az esély. Tetszik vagy sem, az individualizmusban edződött polgárok nem azért járnak kocsmába és strandra, hogy a közösségi szellem erősítése érdekében politikai vitákat folytassanak. Éppen azért kerülik az ilyen vitákat, mert tudják, hogy azok csak konfliktust és viszályt szítanának, ahelyett, hogy a bizalmat és az összetartozás igényét erősítenék. Bármit teszünk is, a képviseleti demokrácia szükségképp kiábránduláshoz és elégedetlenséghez vezet – jegyzi meg Nonnenmacher. A demokratikus politika ugyanis olyan ígéretverseny, amelyben csak azok a politikusok győzhetnek, akik megvalósíthatatlan ígéretekkel rukkolnak elő.