„Az okozza a problémát, hogy az utódállamok a Szovjetunió egykori belső határait örökölték, ezek pedig átszelik az etnikai határokat” – olvassuk az Izvesztyijában Tyimofej Bordacsovtól, a Kreml-közeli Valdaj Klub programfelelősétől.
Bordacsov cikkében úgy ír az posztszovjet utódállamok közötti területi viszályokról, mintha nem zajlana a máris többszázezer áldozatot követelő ukrajnai háború. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktusok megoldásának hatalmas nemzetközi szakirodalma van: ők nem annyira területeket akarnak szerezni egymástól, mint inkább ideológiai háborút vívnak, illetve ezzel összefüggésben biztonságuk és hosszútávú fennmaradásuk céljai vezetik őket. A kisebb államok viszont nem ilyesmi miatt kerülnek egymással konfliktusba, hiszen fennmaradásuk a nagyhatalmakon múlik. Az ő esetükben mindig területi követelések okozzák a viszályt, és ezek megoldására nem szolgál recepttel a tudomány.
Igaz ez a szovjet utódállamok némelyikére is. Az egykori Orosz Birodalomban, majd a Szovjetunióban a belső határok nem sokat számítottak. Igaz, Azerbajdzsán és a területébe ékelt örmény enklávé, Hegyi Karabah között már a nyolcvanas években súlyos ellentétek robbantak ki, s ezek a Szovjetunió felbomlása után háborúba torkolltak. Grúzia területén pedig Dél-Oszétia és Abházia vívott ki magának autonómiát, és került konfliktusba a tbiliszi kormánnyal. Ehhez valamennyire hasonló eset Bordacsov szerint egyetlenegy van a közelmúlt történetében, éspedig a jugoszláv tagállamok közötti konfliktussorozat. Ez azonban azért tudott megoldódni, mert a Nyugat rákényszerítette a maga elképzelését a felekre. Ahogy ő látja, az egyik fél (nyilván a szerbekre gondol) rovására. Habár Boszniában és Koszovóan még ma is forró a levegő.
A délszláv eset arra a következtetésre indítja Bordacsovot, hogy a közönséges, tehát nem nagyhatalmi nemzetállamok közötti konfliktusok csak akkor juthatnak nyugvópontra, ha egy nagyobb hatalom kikényszeríti ezt. Egymás között ugyanis sohasem fognak megegyezni, pontosan azért, mert ugyanazt akarják. Tudniillik ugyanazt a vitatott területet. A területi viszályok egyébként rendszerint háború útján rendeződnek, így történt az első és a második világháborúban, és mivel a háborúban az erő dönt, ilyenkor nem az igazság szokott érvényesülni.
A Szovjetunió egykori területén fennmaradt befagyott konfliktusok azért nem oldódnak meg, mert nincs olyan külső nagyobb erő, amely kikényszerítené a megoldást, pontosabban rákényszerítené az egyik felet, hogy törődjön bele a vereségébe. A történelem ugyanis nem szolgál példával arra, hogy egy etnikai-területi viszály mindkét fél megelégedésére oldódjon meg. A végeredmény mindig igazságtalan, és csupán az a kérdés, tartósan fenn tud-e maradni a kierőszakolt rendezés.
A volt szovjet tagköztársaságok ügyében Bordacsov szerint a Nyugat a nemzeti kisebbségek rovására próbált megoldást kierőszakolni, de nem járt sikerrel, mert Oroszország sem maradt tétlen. Bordacsov nem részletezi, mire gondol, de Moldovában orosz csapatok maradtak a Dnyeszteren túli keskeny övezetben, Grúziáról pedig az orosz csapatok leválasztották Dél-Oszétiát és Abháziát. Vagyis ő úgy látja, hogy a Nyugat Moldovában az orosz nyelvűek rovására a román nyelvű politikusokat támogatta, Grúziában pedig a grúzokat az oszét és az abház kisebbséggel szemben. Ez utóbbi esettel kapcsolatban Bordacsov úgy fogalmaz, hogy Grúzia ügyében Oroszország történetesen annak a nagyhatalomnak a szerepét játszotta, amely képes kikényszeríteni „az elkerülhetetlenül igazságtalan megoldást”. Az eredmény mégis mindkét esetben befagyott konfliktus, mert a moldáv, illetve a grúz fél nem fogadja el a kialakult helyzetet.
Karabah ügyében a 2020-as háború új helyzetet teremtett. Bordacsov nem fejti ki, mennyiben, de mint köztudomású, az elmúlt negyedszázad alatt megerősödött azeri fegyveres erők visszafoglaltak minden területet, amelyet az örmény fél az előző háborúban (orosz segítséggel) megszállt Karabah körül. A harcoknak orosz közvetítés vetett véget, és 2000 orosz katona tartózkodik a térségben békefenntartó feladattal, egy közös orosz-török fegyverszünet-ellenőrző misszió keretében. Bordacsov szerint még nem dőlt el, kikényszerített rendezéssel van-e dolgunk Karabahban, vagy befagyott konfliktussal. Hogy aztán Ukrajnára mi vonatkozik ebből a fejtegetésből, arról feltűnően hallgat.