„Elkerülhetetlennek látszik, hogy az elkövetkező években nőjön a jobboldali populisták befolyása Európában. De pontosan miféle úgynevezett változásokat remélhetünk ezektől az úgynevezett patriótáktól?” – teszi fel a költői kérdést Thomas Fazi római publicista az Unherd magazinban.

Az elmúlt években Európa-szerte megerősödtek a jobboldali populista pártok. Több országban ők vannak kormányon, vagy legalábbis részesei a kormánykoalíciónak. A spanyol Vox is közel került ehhez, és a németországi AfD-vel is egyre inkább számolni kell, miután közvélemény-kutatások szerint mára a második legnépszerűbb párttá nőtte ki magát. Szintén erős a holland Farmerek és Polgárok Mozgalom, és felmérések szerint ha most tartanának elnökválasztást, Marine Le Pen legyőzné Macront.

Ám hiába ígérik, a populisták sem csinálnak forradalmat, sőt, még csak jelentős reformokat sem remélhetünk tőlük – írja Fazi. Elismeri, hogy a kultúrharcban nagy offenzívát indítottak: éles kritikával illetik a brüsszeli bürokráciát és szembeszállnak a haladó liberális elit által képviselt bevándorlóbarát, „zöldfanatikus” nézetekkel és a „gender-ideológiával”.

Fazi szerint azonban az identitáspolitikai hadjárat csak pótcselekvés. „A fontosabb kérdésekben ugyanis a populisták is a fősodorhoz tartoznak. Gazdaságpolitika tekintetben az EU neoliberális ortodoxiáját képviselik: néhány kivételtől eltekintve megszorítás- és deregulációpártiak, nem támogatják a munkásokat és nem hívei a jóléti intézkedéseknek” – állítja Fazi. A nagyvállalatok érdekeit a kisemberek és a munkavállalók érdekei elé helyezik, korlátozzák a sztrájkjogot és gyengítik a szakszervezeti érdekképviseletet, miközben jelentős összegekkel támogatják a nagyvállalatokat. (Fazi ez alól két kivételt említ: a jóléti támogatások kiszélesítést ígérő Marine Le Pent és a magyar kormány inflációellenes ársapkáit). Mindezt azért tartja visszásnak, mert a jobboldali populisták támogatóit sokkal inkább a gazdasági és a jóléti kérdések érdeklik, mintsem az identitáspolitikai csinnadratta.

Mi sem jelzi jobban, hogy gazdasági kérdésekben mérsékeltté váltak, mint hogy az egy évtizede még EU-ellenes jobboldali populisták kivétel nélkül EU-pártiak lettek, sőt, többségük még csak a közös devizát sem ellenzi. Az EU-ból való kilépés még a radikálisabbak számára is tabunak számít (ami, hozzátehetjük, nem csoda, hiszen egyebek között ennek köszönhetik, hogy a mérsékelt jobboldali választók körében is népszerűek), helyette inkább az EU-t akarják belülről megreformálni. Fazi szerint egyébként aki szembe mer menni az EU alapvetéseivel, azt Brüsszel ellehetetleníti.

Fazi az EU belülről történő megreformálására sem lát esélyt. Valószínűsíti ugyan, hogy a jövőre esedékes európai parlamenti választáson a populista jobboldal jelentősen megerősödik, ám mindhiába, hiszen az Európai Parlament hatásköre gyenge. Fazi utal rá, hogy a helyzet paradox: az EU megreformálásához erős parlamentre lenne szükség, csakhogy ezt éppen a jobboldali populisták ellenzik a leghangosabban, arra pedig nincs esélyük, hogy a valódi hatalmat gyakorló Európai Bizottságban is többségbe kerüljenek. De még ha erre sor kerülne sem tudnák átalakítani az EU-t. A szuverenista jobboldali populisták ugyanis számos gazdasági és geopolitikai kérdésben egymással sem értenek egyet, mint az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontok eltérései is mutatják.

Amíg félnek kiállni az EU-ból való kilépés mellett, a jobboldali populistáknak és választóiknak be kell érniük a frusztrált identitáspolitikai kultúrharccal, hiszen az Unió intézményi keretei között nem lehet visszavenni a demokráciát és a szuverenitást az EU-tól – vonja le a következtetést a radikális baloldali szerző.