A párválasztás paradoxonjai

2023. szeptember 24.

Azt gondolnánk, hogy a modern, szabados világban könnyű párt választani, főleg az online randialkalmazások segítségével. Ehhez képest feltűnő, hogy egyre több a kényszerszingli, aminek súlyos társadalmi és demográfiai következményei vannak.

A randipiramis csúcsán lévő férfiak bármit megkaphatnak. A többieknek viszont nem nagyon van esélye” – olvassuk  Olivia Reingold riportját a Free Press magazinban.

A fejlett országokban nemcsak hogy csökken a házasságok száma, hanem a fiatalok ráadásul rkevesebbet szexelnek, mit a elődeik. Az Egyesült Államokban a fiatal felnőtt férfiak hatvan százaléka szingli, és sokan már fel is adták a társkeresést.

Reingold szerint a jelenség egyik oka a női emancipáció. Ahogyan a nők egyre sikeresebbek, egyúttal egyre kevésbé vannak kiszolgáltatva a férfiaknak. A tanult és sikeres nők nem szorulnak rá, hogy eltartsák őket (a családok negyven százalékában már ők a fő kenyérkeresők) ezért kedvükre válogathatnak. Reingold tapasztalata szerint nőtársai közül sokan csak a magas, jóképű és tehetős férfiakkal állnak szóba a társkeresőkön. Az átlagos fizimiskájú és keresetű férfiak így nagyon nehezen találnak párt. Sokan már egy randit sem nagyon tudnak kifizetni (Amerikában egy átlagos randi 159 dollárba, vagyis körülbelül 60 ezer forintba kerül).

Nem csoda hát, hogy egyre többen virtuális barátnőt keresnek reménytelenségükben. Reingold megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésével sorral jelennek meg az online intimitást kínáló szolgáltatások, és persze továbbra is népszerű az előfizetésért szexuális vagy egyenesen pornográf tartalmakat szolgáltató OnlyFans és a hozzá hasonló egyéb oldalak.

Az elmagányosodás és az egyedülállók arányának növekedése súlyos társadalmi és demográfiai következményekkel is jár – jegyzi meg Reingold. Azok a férfiak, akik kényszerből hosszú ideig szinglik, nagyobb az eséllyel szenvednek mentális bajoktól és önértékelési zavaroktól, mint a sikeresebbek, arról nem is beszélve, hogy hajlamosabbak az erőszakra és a radikalizálódásra. A párkapcsolatban élők általában is boldogabbak, mint az egyedülállók. A házasságok száma sosem volt olyan alacsony, mint manapság: Amerikában 1980-ban a 40 év alattiaknak mindössze 6 százaléka volt nőtlen vagy hajadon, ma viszont már minden negyedikük. Ezzel párhuzamosan csökken a gyerekvállalási kedv is.

Reingold szakértőket idézve kifejti, hogy a problémák könnyen orvosolhatók lennének, ha a nők kicsit lejjebb adnák, és hajlandók lennének a kevésbé sikeres férfiakkal is szóba állni. Már csak azért is, mert így ők is könnyebben találnának partnert. Úgy látszik, azonban, hogy mégsem megy ez olyan könnyen, különben már régen megtörtént volna.