Sorsfordító DNS-teszt

2023. december 19.
Sorsfordító DNS-teszt

A néhány ezer forintért elvégezhető DNS-tesztek azzal kecsegtetnek, hogy feltárják etnikai származásunkat. Ez nem igaz ugyan, ám a vizsgálatok eredményeit sokan mégis így értelmezik, és az új származási adatok alapján új identitást választanak. Nagy kérdés, hogy a tudományos szempontból ingatag lábon álló tesztek hogyan hatnak a faji előítéletekre.

„Mit tenne, ha kiderülne, hogy egészen más az etnikai csoportból származik, mint amelyben felnőtt és amelyhez tartozónak tekinti magát? A valahová tartozás mennyiben a genetika és mennyiben a nevelés eredménye? És egyáltalán, mennyire hihetünk a származással kapcsolatos DNS-teszteknek?” – kérdezi Jenny Kleeman, a BBC honlapján indult The Gift című podcast szerkesztője.

Kleeman podcast-sorozatában azt vizsgálja milyen hatással vannak az etnikai származást vizsgáló DNS-tesztek az egyéni identitásra. Mint arról a Metazin is beszámolt, néhány ezer forintért bárki számára elérhetők az olyan genetikai tesztek, amelyeket azzal reklámoznak, hogy feltárják az egyén etnikai gyökereit. Csak az Egyesült Államokban már több mint 26 millió ilyen DNS-tesztet végeztek el. A tesztek tudományos szempontból igencsak ingatag lábakon állnak. Egyrészt azt sugallják, hogy az etnikai hovatartozás nem kulturális, hanem biológiai alapokon nyugszik. Az etnikai származást viszont földrajzi alapon határozzák meg, vagyis valójában azt mutatják meg, hogy a világ mely részein gyakoriak az adott egyéntől származó génkombinációk. A módszertani nehézségeket a DNS-teszteket végző cégek is elismerik, de csak a kisbetűs részekben. És ha elolvassa is őket a vevő, nem sok hatásuk van. Mint a videómegosztókra feltöltött felhasználói videók mutatják, a tesztek elvégzői valóban az etnikai hovatartozás bizonyítékának tekintik a DNS-térképet. Az is gyakran előfordul, hogy a DNS-tesztre hivatkozva próbál valaki valamilyen hátrányos helyzetű csoport, például az amerikai őslakos népesség tagjának elismertetni magát, hogy aztán a tagságot anyagi előnyre váltsa, vagy politikai tőkét kovácsoljon belőle.

Kleeman is hasonlókat tapasztalt. A műsorában bemutatott tesztalany fehérbőrű anyuka és fekete apa mellett nőtt fel. Gyerekkorában gyakran volt rasszista csúfolódás céltáblája. Az iskolai regisztrációs űrlapokon és egyéb kérdőíveken feketeként azonosította magát, azt remélve, hogy hátrányos helyzetűként előnye származhat a pozitív diszkriminációból. A vizsgálat viszont nem mutatott ki afrikai felmenőket, de feltárta askenázi, vagyis európai, fehér zsidó származását. „Sosem hallottam még ezt a kifejezést, és azt sem tudtam, hogy anyám ismert-e egyáltalán askenázi zsidókat. A jelek szerint eggyel azért találkozott, legalább egyszer” – kommentálta a váratlan eredményt a meglepett tesztalany, aki a az elmúlt öt évben a DNS-teszt alapján azonosította vérrokonait és apját is. Sőt, a zsidó gyökereit is ápolni kezdte, egyebek között felvette a zsidó vallást. Sokan mások hasonló identitásfordulatot vettek, és gyakran előfordul az is, hogy a tesztek segítségével azonosított, távoli és korábban ismeretlen vérrokonok megkeresik egymást, és valódi kapcsolatokat alakítanak ki.

Az anekdotikus példák Kleeman szerint arra utalnak, hogy a biológiai alapú etnikai származásnak jelentős identitásformáló ereje van. A kérdés már csak az, hogy milyen következményekkel jár mindez. Az optimisták szerint a DNS-tesztek segíthetnek az előítéletek elleni harcban. Szinte mindenkinek vannak különböző területekről származó felmenői, ezért mindannyian kevert származásúak vagyunk, így pedig nem sok értelme van a fajelméletnek és az etnikai homogenitás leszármazási elméleteinek.

A ma rendelkezésre álló tudományos adatok azonban csak részben igazolják az optimistákat. Kleeman egy kutatást idéz, amely azt vizsgálta, hogyan dolgozzák fel a rasszista online csoportok tagjai a genetikai vizsgálatok eredményeit. A felmérés azt találta, hogy vannak olyanok, akik saját sokszínű származásuk okán felhagynak a rasszista nézetekkel. Mások azonban kitartanak a faji előítéletek mellett, és figyelmen kívül hagyják a DNS-tesztet, sőt, sokan magát a genetikai eredetvizsgálatokat is a fehér nacionalisták elleni összeesküvés részének tekintik. Vagyis, mint azt egy korábbi tanulmány kimutatta, a genetikai adatokat szelektíven és elfogultan használjuk. Hasonló eredményre jutott egy másik kutatás is, amely azt is megállapítja, hogy elsősorban azok fogadják el irányadónak a DNS-tesztek eredményét, akiknek felmenői privilegizált csoportokhoz tartoznak.