„Az emberek már nem távoznek ez árnyékvilágból oly könnyen, mint egy évszázada, ráadásul végtelennek tetsző ideig hivatalban maradnak. A modernitás a kezdet kezdetén arról szólt, hogy a táársadalom szembeszállt a hatalmat és az erőforrásokat birtokló idősekkel, posztmodern világunk azonban ismét hatalomra juttatja őket” – írja régi ismerősünk, Samuel Moyn a Granta magazinban.

Mint arról a Metazin is beszámolt, az elöregedő nyugati társadalmakban egyre többen kongatják a vészharangot attól tartva, hogy a korfa súlyos eltorzulása miatt nemzedékek közötti konfliktus robbanhat ki. Ötven éve még mindössze 19 nyugdíjas jutott 100 aktív korúra, ma már 26, és az ENSZ előrejelzése szerint az évszázad végére már 57 jut majd. A társadalom elöregedése miatt nőni fog az idős népesség politikai befolyása. A fiatalok helyzete ezért egyre nehezebb lesz, hiszen kisebb munkaképes népességnek kell eltartania a választók egyre nagyobb részét kitevő, és ezáltal egyre nagyobb hatalommal bíró nyugdíjasokat. Mivel a fiatalok kisebbségbe kerülnek, demokratikus úton nehéz lesz az idősekkel szemben érvényt szerezniük akaratuknak. Intő jel, hogy a fejlett országok fiatal nemzedékei egyre kevésbé bíznak a demokráciában, és egyre többen szavaznak közülük a radikális jobb- és baloldali pártokra. Moyn szimbolikus jelentőségűnek tartja, hogy a világ vezető nagyhatalmának elnöki tisztségét minden bizonnyal egy a nyolcvanas évei elején, vagy a hetvenes évei végén járó férfi nyeri el novemberben.

Az idősek hatalma nem természettől való – jegyzi meg. A korai társadalmakban, amelyekben a szűkösség és a nyomor uralkodott, az időseket haszontalannak tekintették, és gyakran magukra hagyták őket, vagy egyenesen halálba segítették – sőt, taszították. Az idősek tisztelete a kultúra és a civilizáció fejlődésének eredménye, de most ez a hagyomány Moyn szerint azt a célt szolgálja, hogy az idősek megtarthassák a hatalmat a fiatalokkal szemben.

Bár Moyn a korai társadalmak gyakorlatát bizonyos értelemben bölcsnek nevezi, azért odáig ő sem megy el, hogy az idősek „közösségi eutanáziáját” javasolja. De azt nem tartaná ördögtől valónak, hogy legalábbis a fontosabb hivatalok betöltését felső korhatárhoz kössék. Ez  a korlátozás persze mit sem változtatna azon, hogy a választókorú népesség körében továbbra is többségben maradnának az idősebb nemzedékek tagjai. Módosítaná viszont a nemzedéki rányokat, ha lejjebb vinnék a választási korhatárt (vagy a szülők után plusz szavazati jogot kapnának kiskorú gyermekeik után). De már az is előrelépés lenne, ha a hatalmat nem gyakorolhatnák aggastyánok. Ráadásul a korhatár bevezetése nem tűnik irreálisnak. Egy tavaly őszi felmérés szerint az amerikaiak 77 százaléka egyetért vele, hogy szabják meg azt az életkort, amelynél idősebbek nem indulhatnának választáson. A legtöbben 70 évnél húznák meg a határt, ami azt jelentené, hogy sem Joe Biden jelenlegi elnök sem elődje, Donald Trump nem szállhatna ringbe az idei elnökválasztáson.