„Útközben tökéletes feltételek jöttek létre a cezarizmushoz” – fejtegeti Grigorij Jugyin moszkvai szociológus és demokráciakutató abban az előadásban, amelyet Tver városának lakói előtt tartott az orosz demokráciáról, és amelyet számos internetes fórumon nézők százezrei tekintettek már meg.
Oroszország élő cáfolata Fukuyama professzor híres tézisének, miszerint a liberális demokráciának hosszú távon nincs alternatívája. Mert hiszen a mai rendszer hosszú távon sem látszik életképtelennek, legalább is nem látni, mi válthatná fel. Maga Fukuyama illiberális demokráciának nevezte az orosz rendszert, amivel egyúttal megfogalmazta, hogy a liberalizmus és a demokrácia nem elválaszthatatlanok egymástól. Igen ám, de miért alakult ez így? Jugyin nem sokra tartja azt az álláspontot, hogy az orosz kultúra már csak ilyen. Akkor már többre becsüli, de nem osztja azt a magyarázatot, hogy korrupt vezetők, rossz emberek csoportjai kerültek az állam élére. Ezt képviselte Alekszej Navalnij, aki az előadás idején még életben volt. Jugyin maga azonban másfelé keresi a választ.
Az 1990-es évek elején csak annyi volt világos, hogy demokráciát kell teremteni. De hogy mi értendő demokrácián, arról csak nagyon rövid vita volt, és az ország így voltaképp útiterv és világos végcél nélkül indult el a demokrácia felé. Mert mint kiderült, a választás, a jogállam és a piacgazdaság jelenlétében többféle politikai rendszer is kialakulhat, nemcsak a nyugati, mint akkoriban hitték.
Ami a választást illeti, 1993-ban a lényegében szabad parlamenti választáson a Liberális Demokrata Párt kapta a legtöbb szavazatot. Sem liberális, sem demokrata nem volt, sőt, élén az erősen nacionalista, radikális jobboldali Vlagyimir Zsirinovszkij állt. A rákövetkező években az országban megbomlott a közrend, az állam hosszasan nem volt képes állni az alkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat, Jelcin elnök népszerűsége mélyponton volt. 1996-ban mégis megnyerte az elnökválasztást egy hatalmas erőket mozgósító gátlástalan kampány jóvoltából. Ez sem volt éppen nagy reklám a demokrácia mellett. A választásokat nem egészítették ki más intézmények, például valódi helyi önkormányzatok vagy valódi szövetségi rendszer helyi autonómiákkal, jóllehet az alkotmányban elvben szerepelt ilyesmi. A választás azonban önmagában nem garanciája a demokráciának, mivelhogy egyéb feltételek híján a cezarizmusnak ágyaz meg. Jön egy erős vezető, és maga mögé állítja a népet. Jugyin e témakörben a Napóleon című új filmet ajánlotta tanulmányozásra a hallgatóságnak.
Ami a piacot illeti, az átállás itt is csakugyan megtörtént. Csak éppen nem igazolódott a bevett elmélet, miszerint a szabad piac automatikusan elvezet a demokráciához, mivel a gazdaság szereplői másként nem éreznék magukat biztonságban. Oroszországon kívül Törökország és Kína is azt igazolja, hogy a piac másféle politikai helyzetekhez is tud alkalmazkodni.
A kilencvenes években a liberális tábor két csoportra oszlott. Az egyik továbbra is követelte a politikai liberalizmust, és lassanként kiszorult a politika fősodrából. A másik úgy látta, hogy ha a lakosság képes egy Zsirinovszkijra szavazni, akkor ezzel nem érdemes próbálkozni. Ezek a Jugyin szerint jobboldali liberálisok a gazdasági liberalizmusban hisznek, a politikaiban azonban nem. Közéjük tartoztak az újonnan meggazdagodott oligarchák, és maga Putyin is. És az elnök mind a mai napig ragaszkodik a piacgazdasághoz: eszében sincs visszatérni a tervgazdaságra.
Ráadásul a jogállamhoz is ragaszkodik. Oroszországban jogászok hada dolgozik azon, hogy bármilyen döntés születik is, megfeleljen a hatályos jogszabályoknak. Már Carl Schmitt is megírta, hogy a jogállam nem szavatolja az igazságosságot. Mert mi történik, ha a törvények nem igazságosak? Törvényesített önkényuralom is lehetséges. Jugyin maga a „törvényalapú racionalizmus” kifejezéssel igyekszik leírni Putyin rendszerét. Az elnök döntéseit az észszerűség határozza meg, és megfelelő törvények bástyázzák körül. Lényegében tehát megvalósult a demokrácia állítólagos három alapfeltétele: a választások, a piacgazdaság és a jogállam. Csakhogy ennek súlyos ára van: normatív válság keletkezett, vagyis immár nincs olyan modell, amelynek nevében meg lehetne hirdetni a jelen viszonyok meghaladását.
Jugyin tehát a maga módján védelmébe veszi a mai állapotokat, de a jelek szerint nem eléggé. Január 19-én külföldi ügynöknek nyilvánította őt az Igazságügyi Minisztérium.