„A nők büszkék lehetnek rá, hogy elérték, a demokráciára nézve pedig kedvező jel, hogy a politikai oldalak képesek voltak felülemelkedni ellentéteiken” – olvassuk a Le Monde vezércikkében a parlament két házának együttes versailles-i ülése után, amelyen az alkotmányba iktatták az abortusz szabadságát.
A vezető párizsi liberális lap elmagyarázza, hogy a baloldali szövegtervezet eredetileg az abortusz „jogát” említette, a konzervatívok ezt a „szabadság” szóval helyettesítették, és ezzel a kommentátor szerint elvettek valamit a szöveg erejéből. Igaz, a Larousse szótár szerint szabadság és jog ugyanannak a dolognak a két oldala, hiszen jog nélkül nincs szabadság. Másrészt viszont örvendetesnek tartja, hogy a jobboldalnak nem sikerült kivennie a szövegből a „garantált” szót, szóval az állam nemcsak szabaddá nyilvánítja a terhességmegszakítást, hanem szavatolja is e szabadságot. A sok gyengeséget mutató demokrácia életképességét bizonyítja – írja a szerző – hogy az előírt négyötödösnél sokkal nagyobb többség állt az alkotmánymódosítás mögé.
Camille Froidevaux-Metterie feminista filozófus, reimsi egyetemi tanár arra hívja fel a emlékeztet a Libérationban, hogy amikor 2022-ben az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága visszavonta azt a korábbi értelmezését, miszerint az abortusz joga az alkotmányból következik, megrendült a hit, hogy ezt a kérdést a demokráciákban egyszer s mindenkorra lezárták. Szerinte erről volna mit mondaniuk az amerikai, az olasz és a lengyel nőknek. (Az amerikai esetről a Metazin is beszámolt. Olaszországban az abortusz 1978 óta legális, és a mai konzervatív kormány nem tervez változtatást. Lengyelországban pedig az előző konzervatív kormány előtt is korlátozták, legutóbb annyi változott, hogy a magzati rendellenességet nem fogadják el indoknak a terhességmegszakításhoz). Froidevaux-Metterie attól tart, hogy Franciaországban a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés kormányra kerülhet, és ezért tartja fontosnak, hogy az abortusz szabadsága alkotmányos garanciát kapott. (Versailles-ban mindenesetre a Nemzeti Törmörülés 46 képviselője megszavazta az akotmánymódosítást, 12 ellene szavazott, 14 tartózkodott).
Az abortusz betiltását a Püspöki Kar sem követeli. A szavazás után „tiszteletéről és együttérzéséről” biztosította azokat, akik megszakíttatták terheségüket. A La Croix katolikus napilap főszerkesztője, Isabelle de Gaulmyn azt jegyzi meg hogy az alkotmánymódosítás csak a jelenlegi jogi helyzetet fogalmazza meg, úgy szól ugyanis a szöveg, hogy az abortusz gyakorlatát a törvény szabályozza. Ez pedig 49 éve így működik. Gaulmyn egyáltalán nem marasztalja el azokat a nőket, akik az abortusz mellett döntenek, csak azt szeretné, ha a társadalomban tudatosulna, hogy az abortusz rossz megoldás. Abból, hogy Franciaországban évtizedek óta nem csökken az abortuszok száma, arra következtet, hogy súlyos bajok vannak a szexuális felvilágosítással.
A Valeurs Actuelles-ben Grégor Puppinck katolikus filozófus azt panaszolja fel, hogy „mára az abortusz megtűrt rosszból politikai jelképpé, sőt, dogmává vált”, az alkotmánymódosítással pedig már-már az állam alapértékeinek egyikévé. Pedig egy felmérés kimutatta, hogy az abortuszt választó nők háromnegyede nem szívesen, hanem társadalmi vagy anyagi kényszer hatása alatt cselekedett. Ezeken a kényszereken kellene enyhíteni – írja Puppinck –, különben Franciaországban továbbra is magasabb marad a terhességmegszakítások arányszáma, mint a szomszédos országokban. Azt sem tartja mellékesnek, hogy a francia népességcsökkenés már akkor is megállna, ha az abortuszok száma a jelenlegi évi kétszázezernek a felére csökkenne.