„Nem az álhírek okozzák a válságot. Azok csak a tünetei egy sokkal súlyosabb problémának: annak, hogy megbomlott a viszony a hírek és a hírfogyasztók között” – írja Fred Skulthorp publicista a Critic magazinban.
Médiatudósok, a tanult értelmiség és a sajtómunkások évek óta kongatják a vészharangot az online médiával kapcsolatban. Konszenzus alakult ki arról, hogy a közösségi oldalakon véleménygettók alakulnak ki, ez pedig melegágya az álhíreknek, a megosztottságnak és a radikalizálódásnak. Számos elemző és véleményvezér egyenesen attól tart, hogy az online balkanizálódás a demokráciát fenyegeti. Az előfizetőkért és a kattintásokért folytatott verseny a pártos elfogultság irányába kényszerítette az online médiaszereplőket. Illúziónak bizonyult a feltételezés, hogy a hírfogyasztók a tényekre és az elfogulatlan beszámolóra kíváncsiak: mint kiderült, a médiumok leginkább csak arra kellenek, hogy legitimálják az olvasók szektás politikai előítéleteit. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha maguk is egyre elfogultabbá válnak, és egymásra licitálva hergelik önigazolásra vágyó, ideológiai tekintetben homogén olvasótáborukat.
Skulthorp szerint mindez azonban csak a válság mellékhatása. Nem a politikai elfogultság és az álhírek a legnagyobb probléma, hanem a média twitteresedése, pontosabban Skulthorp kifejezésével élve tiktokosodása. Egyre többen tájékozódnak azokból a hírekből, amelyeket ismerőseik osztanak meg a Facebookon. Egy friss felmérés szerint a brit fiatalok közül kétszer annyian tekintik elsődleges hírforrásnak a TikTokot, mint a BBC-t. Egy másik közvélemény-kutatásból az derül ki,hogy a harminc évesnél fiatalabb amerikaiak egyharmada rendszeresen a TikTokból tájékozódik a világról.
Az esetenként akár milliós követőszámmal büszkélkedő tik-tokos hírfolyamokból valójában egyáltalán nem lehet megtudni, mi történik a világban. Mivel a TikTokhoz és a Twitterhez szokott közönség figyelme rendkívül rövid ifrog tartható fenn, és nem is képes megérteni a bonyolult érvelést, ezért a híreket eleve rendkívül röviden, legfeljebb egy percben kell ismertetni. 160 karakterben vagy egy rövid TikTok videóban bemutatni bármilyen összetett problémát éppen annyira meddő próbálkozás, mint egy népszerű koreai popzenekarral előadni egy Wagner-operát – írja Skulthorp.
Az igazán súlyos problémának Skulthorp azonban mégsem a közösségi hírinfluenszereket és oldalaikat tartja, hanem azt, hogy a fősodorhoz tartozó média a nézettségért folytatott ádáz versenyben maga is átveszi a népszerű közösségi média normáit. A bulvár keveredik a politikai hírekkel, és utóbbiakat is a közösségi médián edződött közönség elvárásaihoz szabják: szenzációhajhász és dramatizált módon tálalják. Ez pedig ördögi körhöz vezet: a tiktokosodó és politikailag elfogult fősodratú médiával szembeni bizalom egyre csökken, ezért még többen követik az alternatív közösségi hírinfluenszereket, ami pedig további tiktokosodásra serkenti a halódó mainstream médiát. A folyamat végállomása Skulthorp szerint az írásbeliség előtti időket idéző média-ökoszisztéma lesz: az emberek ismerőseiktől, szájhagyomány útján tájékozódnak majd a világról.