„A baloldanak komolyan kellene vennie az evolúció elméletét” – olvassuk Patrick Whittle filozófus esszéjét a Quillette magazinban.
Az ideális állammal és a társadalom természetével foglalkozó filozófusok Platón óta számos az emberi természetre vonatkozó antropológiai és pszichológiai előfeltevéssel éltek. Az emberi természettel kapcsolatos elképzelések alapján pedig normatív elméletek születtek arról, mi tekintendő társadalmi igazságosságnak. Ez a modern igazságosságelméletekre is igaz, amit jól szemléltet, hogy Thomas Hobbes monumentális filozófiai művében, a Leviatánban az emberi cselekvés legfontosabb elemének a félelmet tartotta, és erre a feltételezésre építette fel erkölcsfilozófiáját és államelméletét.
Az antropológiai alapvetések a legújabb kori politikai filozófusok esetben is fontosak. A modern liberális elméletek az embert emberi méltóság tekintetében egyenlő, önérdekkövető racionális lénynek tekintik, és ennek alapján konstruálják meg az igazságosság normáit. Egyáltalán nem vesznek tudomást a modern pszichológia, kognitív tudomány és evolúciós biológia eredményeiről – írja Whittle. Elődeikhez hasonlóan csak spekulálnak az emberi természetről, holott nekik empirikus ismeretek is rendelkezésükre állnának. Előfordul, hogy ezeket nemcsak figyelmen kívül hagyják, hanem elvi alapon utasítják el. Whittle példaként a nemek közötti biológiai különbségeket taglalókutatásokat, a habitusok és az intelligencia örökölhetőségére, illetve a törzsi mentalitásra vonatkozó kutatásokat említi. A liberális igazságosság hívei az ilyesmit lesöprik az asztalról, mondván, hogy az efféle kutatások rasszista, hímsoviniszta és homofób célokat szolgálnak: természetesnek akarnak beállítani olyan egyenlőtlenségeket, amelyek a liberálisok szerint kizárólag a konvenciók, az elnyomás és a rendszerszintű diszkrimináció folyományai. Vagyis – állítja Whittle – nem a normatív elméletet igazítják az empíriához, hanem a tényeket próbálják megszűrni a dogmák alapján. A tények azonban ellenállnak. Whittle szerint a liberális elméletek nem ültethetők át egykönnyen a gyakorlatba, hacsak nem alakítjuk át az emberek természetét.
Whittle utal rá, hogy egyes liberális filozófusok megpróbáltak számot vetni a tényekkel. Peter Singer már 1999-es A darwiniánus baloldal című könyvében az evolúciós biológiai kutatásokra alapozva azt gondolta végig, hogyan lehet igazságos társadalmat létrehozni, ha az embert olyannak vesszük, amilyen. Singer nagy felháborodást váltott ki az állati jogokkal, az abortusszal kapcsolatos kijelentéseivel csakúgy, mint azzal az állításával, miszerint az ember természete szerint hierarchikus társadalmakat hoz létre. Pedig csak azt akarta végig gondolni, hogyan lehet egyenlőséget teremteni, ha az emberek között jelentős biológiai különbségek vannak.
Az újabb próbálkozók sem jártak nagyobb sikerrel. A Metazin is beszámolt Kathryn Paige Harden klinikai pszichológus kutatásáról, amely a társadalmi egyenlőtlenségeket részben a genetikai adottságokból vezette le. Bár Harden is a különböző képességű egyének közötti méltányos egyenlőség mellett érvel, bírálói biológiai determinizmussal, sőt, egyenesen a náci tudomány felélesztésével vádolták.