„A baloldali eltörléskultúrát más esetekben élesen bíráló média most bezzeg csak legyint” – kommentálja a Tageszeitungban Stefan Reinecke a Nancy Fraser kinevezése körüli botrányt. 

A Kölni Egyetem április elején visszavonta a baloldali feminizmus, kapitalizmuskritika és multikulturalizmus szaktekintélyeként számon tartott Nancy Fraser amerikai filozófus egyéves vendégprofesszori meghívását. Az egyetem vezetése arra hivatkozott, hogy Fraser tavaly novemberben aláírt egy petíciót, amely apartheiddel és népirtással vádolja Izraelt a gázai háború kacsán, és az izraeli egyetemek bojkottjára szólít fel.

A döntés hatalmas felháborodást váltott ki. Egyetemi oktatók a tudomány és a szólás szabadsága nevében elfogadhatatlannak nevezték a Kölni Egyetem lépését. Fraser perrel fenyeget, és magát a „filoszemita McCarthyzmus” áldozatának tartja. Egy interjúban azzal érvelt, hogy szekuláris zsidó lévén képtelenség őt Izrael állam bírálata miatt antiszemitának bélyegezni. Fraser szerint nemhogy ellentétes a holokauszt emlékével, hanem éppen abból következik a palesztinok melletti kiállás és Izrael bírálata.

A német kommentariátus megosztott a kérdésben. A többség mindenesetre megértéssel viseltetik a Kölni Egyetemmel iránt. Thomas Thiel, a liberális konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain arra emlékeztetett, hogy Fraser több Izraelt bíráló nyílt levelet is aláírt – egyebek között egy olyat is, amely kifogásolta, hogy Izrael úgymond „propagandacélra” használja a Hamász október 7-i mészárlása során elkövetett nemi erőszakot. Egy másik cikkben Jürgen Kaube, a lap vezető szerkesztője alaptalannak nevezte a szólásszabadsággal kapcsolatos aggodalmakat. Kaube szerint a Kölni Egyetem csak saját jóhírét védte, amikor visszavonta Fraser meghívását.

Azért a baloldalon is megjelentek hasonló vélemények. Jonathan Guggenberger a baloldali Tageszeitungban abszurdnak nyilvánította, hogy a Kölni Egyetem döntésének bírálói azzal mérik a szólásszabadságot, hogy a társadalom toleranciával fogadja-e a „a zsidókkal szembeni erőszak felmagasztalását”. Guggenberger mindazonáltal nehezményezte, hogy az egyetem öt hónappal az inkriminált petíció megjelenése után lépett vissza Fraser meghívásától, és ezzel kitette magát az eltörléskultúra alaptalan vádjának. A szintén baloldali Claus Leggewie politológus is elhatárolódott Fraser anticionista Izrael-kritikájától, de egyúttal bírálta a Kölni Egyetemet is. Az egyetem saját szegénységi bizonyítványát állítja ki azzal, hogy elhallgattatással akar szembeszállni Fraser elfogadhatatlan véleményével, ahelyett, hogy vitázna vele.  Arról nem is szólva – teszi hozzá Leggewie – hogy Fraser így kapitalizmuskritikáját sem oszthatja meg az egyetem hallgatóságával. Hasonló véleményének ad hangot Tobias Rapp a Spiegelben. A szólásszabadság elfojtásával kapcsolatos aggodalmakat Rapp is alaptalannak tartja, ám úgy véli, hogy Fraser meghívása nem hordoz semmilyen kockázatot. Kollégája, Sascha Lobo viszont védelmébe veszi az egyetemet, mondván, hogy a demokráciának elengedhetetlen része a demokrácia normáit sértők kirekesztése. Lobo azzal érvel, hogy a mérsékelt pártok erre az elvre hivatkozva határolódnak el  – szerinte helyesen – az AfD-től.

A szemle elején idézett Reinecke úgy látja, hogy a Fraser kinevezése körüli vita rávilágított az eltörléskultúra ellentmondásaira. Hiszen most leginkább azok veszik védelmükbe a Kölni Egyetem visszalépését, akik korábban hevesen bírálták a baloldali eltörléskultúrát. A helyzet külön pikantériája, hogy a demokratikus értékek és a holokauszt emlékének nevében alkalmazott elhallgattatás – immár nem első alkalommal – zsidó származású baloldali kozmopolita értelmiségieket sújt – jegyzi meg cikke végén Reinecke.