Vannak ellenségek, akiket nem lehet rövidtávon legyőzni. Őket túl kell élni. Ez a hidegháború ideológusának eszmei hagyatéka. George Kennan a Szovjetunióra szabta elméletét, de a nemzetközi terrorizmusra talán még jobban ráillik.

„Kennan tavalyelőtt halt meg, százegy éves korában. Egyik utolsó nyilatkozatában, 2002-ben a készülődő iraki bevonulást bírálta. A háború – mondta – mindig kiszámíthatatlan, és ez a háború nem éri meg a kockázatot” – olvassuk Nicholas Thompson tollából a New York Timesban. A szerző a huszadik század talán legelismertebb amerikai diplomatájáról ír könyvet, és már anyaggyűjtés közben újságcikkekben állítja szembe George Kennan hatvan év előtti téziseit a mindenkori amerikai külpolitikai stratégiával.

A Metazin is beszámolt Thomson egy korábbi írásáról, amelyben azt fejtegette, hogy nem szégyen egy kilátástalan katonai kalandból kivonulni. Kennan ezt az elvet negyven éve, a vietnami háború idején fogalmazta meg, és Thompson nyilvánvalóan az iraki háborúra alkalmazná.

Kennan hat évtizeddel ezelőtt „X” aláírással ellátott terjedelmes cikkében vázolta fel a nyilvánosság előtt is a „feltartóztatás” stratégiáját. Annak idején ő volt a külügyminisztérium stratégiai tervező részlegének vezetője, és hivatali állása miatt nem adhatta nevét az íráshoz. Elmélete mostanában többeket is megihletett, s mint a Metazinban is olvasható volt, a hajdani szovjet fenyegetést több kutató is előszeretettel hasonlítja a mai terrorveszélyhez.

Thompson most további két elemet emel ki Kennan elméletéből: a türelem és az elvhűség tézisét. Kennan ugyanis azt fejtette ki a híres cikkben, hogy a kommunizmus magában hordja pusztulásának csíráit, nem szükséges tehát háborúba keveredni vele, csupán túl kell élni. Nem kell provokálni, nem kell keresni az összeütközést, nem kell hiszterizálni vele szemben a lakosságot.

Mint Kennan egy korabeli, de el nem küldött levélben elmagyarázza, a szovjet fenyegetés elsősorban politikai jellegű, és eszközei a kommunista pártok. Ha sikerül megszilárdítani és vonzóvá tenni a nyugati demokráciákat, a kommunista támadás kifullad. Csak hinnünk kell saját értékeinkben – vélte Kennan.

Thompson a mai világban is érvényesnek tartja azt a tételt, hogy bizonyos ellenségekkel szemben türelemre van szükség. Az al-Kaida elnyomást és szegénységet nyújt híveinek, s ennyiben emlékeztet a szovjet kommunizmusra. „Az idő nekünk dolgozik – írja Thompson –, kivált, ha magatartásunkkal nem lobbantjuk lángra az ellenség büszkeségét és dühét, s nem szerzünk neki új híveket.” Kennan arra figyelmeztette Amerika vezetőit, hogy szigorúan tartsák magukat az ország erkölcsi elveihez, mert valahányszor ezektől eltérnek, propagandagyőzelmet ajándékoznak az ellenségnek.

Ebből Thompson szerint ma az következne, hogy meggyőzőbben számoljanak le az Amerikában törvénytelennek számító fogolytartási, vallatási, valamint hadviselési módszerekkel. Továbbá Amerikának a terrorizmus helyi ellenfeleit kellene segítenie, de nem úgy, mint ma, amikor a Pakisztánnak nyújtott segély 90%-a jut a hadsereghez, és csak egy töredék szolgálja a társadalom fejlődését és jólétét. „Kennan, a Nyugat-Európa talpra állítását szolgáló Marshall-terv egyik kidolgozója, nyilván azt tartaná helyesnek, ha fordított volna az arány.”