Franciaországban egy kiutasított, ám továbbra is az országban tartózkodó marokkói bevándorló brutális bűncselekménye kapcsán ismét fellángolt a vita a bevándorlás szigorításáról. A kitoloncolás és a határátlépés szigorítását szorgalmazók és ellenfeleik egyaránt a demokráciára hivatkoznak.

A tekintélyes francia baloldali iszlámkutató filozófus szerint azért szabadulhatott el az identitáspolitikai kultúrharc, mert felbomlottak a hagyományos kultúrák. Ha bárki szabadon választhat magának normákat és identitásokat, akkor ellehetetlenül a társadalmi együttélés.

A zarándoklatok a pápai jóváhagyás nélkül is négy évtizede zajlanak, szóba sem jöhetett tehát, hogy az egyház szembeszálljon a spontán mozgalommal, amelyben tízmilliók adtak hitelt Mária jelenéseinek és élték meg hitüket Bosznia Hercegovinába zarándokolva.  

Nem minden karizmatikus politikus populista, ám a populistának mondottak között igen sok a karizmatikus vezéregyéniség. Kétségtelen, hogy a karizmatikus populisták nagy kárt tudnak okozni, ám van, amikor a rendszer velejéig korrupt, és ilyenkor jól jön egy ilyen politikus.

A bevándorlásellenes AfD kelet-németországi választási sikereinek nyomában már a baloldali kormánykoalíció vezetői is szigorúbb fellépést ígérnek a migrációval szemben. Egyelőre kevés elemzőt győztek meg. Van, aki látszatmegoldásokkal vádolja őket, mások szerint a bevándorlás korlátozása csak tovább súlyosbítja a német gazdaság bajait, ami ismét a radikális jobboldal malmára hajtja a vizet.

Az Egyesült Államokban is nagy vitát vált ki a mobiltelefonok iskolai betiltása. Az ismert szociálpszichológus kutatásai szerint maguk az érintett tinédzserek sem bánják, ha elveszik tőlük a telefont, és nem kell állandóan az addiktív közösségi oldalakon lógniuk.

Roald Dahl, a huszadik század legsikeresebb gyermekkönyv-szerzőinek egyike, akinek a művei világszerte több mint háromszázezer példányban keltek el, antiszemita volt. Egy zsidó londoni színpadi szerző és rendező róla állít színre egy darabot, a megértés szándékával. 

A Szovjetunió végnapjaiban a gyors piacosítást inspiráló harvardi közgazdászprofesszor tagadja, hogy rossz tanácsai is hozzájárultak a 90-es évek oroszországi válságához és közvetve Ukrajna megtámadásához. Szerinte az Egyesült Államok tovább folytatta a hidegháborút, és végső soron ez vezetett az ukrajnai konfliktusra. 

A női egyenlőségről és a nemi kategóriákról dúló viták a drag szubkultúrát is elérték: a polgárpukkasztó normaszegők normái sincsenek biztonságban. Hála a nemi egyenlőségnek, ma már nem csak meleg férfiak lehetnek sikeres nőimitátorok, hanem akár heteroszexuális nők is.

A szabadelvű gondolatot születése óta heves bírálatok érik jobbról és balról. Ma azonban mintha a liberálisok is elbizonytalanodtak volna, holott a liberális demokrácia sosem látott jólélet, szabadságot és biztonságot tett lehetővé. Liberális szerzők az okokat és a liberális gondolat restaurálásának módját keresik.

Ferenc pápa ismét az Afrikából tengeren érkező migránsok befogadására szólított fel. Egy francia szerzetestanár szintén úgy látja, hogy az egyháznak a szenvedőkkel kell együttéreznie, de gyakorlatiasabb szemléletet sürget az érdemi segítségnyújtás érdekében.

Sokan remélik, hogy a hagyományos média visszaszorulása nem gyengíti a demokratikus nyilvánosságot. Elvégre az internet és a mobiltelefon korában bárkiből lehet önkéntes tényfeltáró és oknyomozó újságíró. Egy friss kutatás szerint azonban a helyi lapok sokkal inkább eszközei a korrupció elleni harcnak, mint az amatőr civil újságírók.

A hétvégi kelet-német tartományi választásokon tovább erősödtek a radikális jobb- és baloldali pártok. Számos elemző ebből azt a következtetést vonja le, hogy a radikális pártokat még inkább el kell szigetelni a demokrácia védelmében. Az NDK-ra szakosodott történész szerint ez nemcsak tévút, hanem antidemokratikus is lenne.

A média nem azért támad falkában, mintha minden szerkesztő ugyanazt a napiparancsot kapná valamilyen gondolatszabályozó központtól. A konformizmust ősi szükségletek, beidegződések irányítják. Csak részben vígasz, hogy az egyenvélemények képesek egyszeriben a visszájukra fordulni.

A fejlett országokban a gyerekvállalási hajlandóság visszaesése nem pusztán gazdasági tényezők következménye. Hozzájárul a fiatalok elmagányosodása, a szexualitás hanyatlása és a család értékének kiveszése. A demográfiai válság hatására pedig jelentősen nőhet az állami gondoskodás és a jóléti transzferek iránti igény.

A német pártok egymásra licitálva szólalnak fel a bevándorlási törvények szigorítása érdekében a solingeni iszlamista merénylet után. A kommentariátus jóval visszafogottabb, különösen a baloldalon. Úgy látja, nincs szükség nagyobb szigorra.

Egymillió második-harmadik generációs gyermek jár olasz iskolákba. Többségre számíthat a parlamentben a javaslat, hogy tizenkét évi sikeres iskolai teljesítmény esetén, a nagykorúság elérése után állampolgárságot kaphassanak. Az új elvet, amelynek alapján a közeljövőben módosulhat az állampolgársági törvény, úgy hívják: ius scolae – az iskola adta jog. 

Kamala Harris demokrata párti elnökjelölt a nyerészkedők megfékezése és az életszínvonal emelése érdekében ársapkák bevezetését ígéri. Donald Trump republikánus elnökjelölt egyszerűen lekommunistázta, de az árnyaltabban fogalmazó, mérsékeltebb konzervatív elemzők is kártékonynak nevezik a hatósági árak ötletét.

Ivan Krasztev bolgár politológus a baloldal módszereinek átvételével magyarázza a radikális jobboldali pártok előretörését. Egyúttal kifejti, hogy a mai radikálisok nem hasonlíthatók a két világháború közötti szélsőjobboldalhoz. A baloldal kapcsán a víziót és az egységet hiányolja.

Harminc évvel ezelőtt még Franciaország volt a példa arra, hogy állami családtámogatással a legfejlettebb országokban is reprodukciós szinten lehetne tartani a népszaporulatot. Ennek vége. Van, aki a baloldali közerkölcsöt okolja, van, aki az állami támogatás visszaesését.