A liberálisok és a konzervatív elitek egymást vádolják azzal, hogy olyan luxusvéleményeket képviselnek, amelyek súlyos kárt okoznának a hétköznapi polgároknak. Hovatovább lehetetlenné válik az érdemi vita bármilyen javaslatról, mert alighogy elhangzik, máris azonnal rásütik az ideológiai billogot.

Miközben az amerikai egyetemeken a sokszínűség és a befogadás a legtöbbször hangoztatott követelmény, ez az elv egyáltalán nem érvényes a világnézetekre. A konzervatív professzor – de a konzervatív diák is – ritka, mint a fehér holló, persze elsősorban a humán szakokon.  

Amerikában szakértők és laikusok tömegei támaszkodnak hibás alaptézisekre, amikor a közelgő elnökválasztás, és általában az amerikai politikai élet jövőjét latolgatják. Legalábbis így gondolja régi ismerősünk, a német-amerikai politológus, és mindjárt meg is cáfol négyet az elterjedt téves előfeltételezések közül. 

A kanadai liberális professzor szerint tévedés a haladó identitáspolitikát a marxizmusból eredeztetni. Az etnikai csoportok és a szexuális kisebbségek elismerését célzó ideológia a liberális egyenlőségfelfogás szélsőséges értelmezéséből fakad, még akkor is, ha a végeredmény szöges ellentétben áll a szabadelvű hagyománnyal.

A háborúkat gyakran a történelmi igazságtétel nevében vívják. Nincs ez másként a Közel-Keleten sem, ahol Izraelt egyre többen gyarmatosító megszállónak tekintik. Csakhogy ilyen alapon szinte minden más állam is annak számítana.

Az elmúlt évben rekordot döntött a német zsidókat ért antiszemita támadások száma. Egyre több jel utal arra, hogy az előítéletek nemcsak az iszlamista bevándorlók és a baloldali radikálisok körében erősek, hanem a mérsékeltebb polgárok körében is. A konzervatív publicista szerint veszélyben a német demokrácia.

Lángokban áll Gáza után Libanon is, egyre nagyobb a bizonytalanság és a regionális, vagy egy még annál is nagyobb háború esélye. Egyes elemzők szerint összeállhat az Irán-ellenes izraeli-arab szövetség. Mások viszont éppen a konfliktus kiszélesedésétől tartanak.

A konzervatív jobboldal hagyományosan bizalmatlan az állammal szemben, és a civil társulásoktól reméli a társadalmi problémák megoldását, valamint az egyéni szabadság oltalmát. Újabban azonban egyre több konzervatív tart a civil szervezetek zsarnokságától.

Franciaországban egy kiutasított, ám továbbra is az országban tartózkodó marokkói bevándorló brutális bűncselekménye kapcsán ismét fellángolt a vita a bevándorlás szigorításáról. A kitoloncolás és a határátlépés szigorítását szorgalmazók és ellenfeleik egyaránt a demokráciára hivatkoznak.

A tekintélyes francia baloldali iszlámkutató filozófus szerint azért szabadulhatott el az identitáspolitikai kultúrharc, mert felbomlottak a hagyományos kultúrák. Ha bárki szabadon választhat magának normákat és identitásokat, akkor ellehetetlenül a társadalmi együttélés.

A zarándoklatok a pápai jóváhagyás nélkül is négy évtizede zajlanak, szóba sem jöhetett tehát, hogy az egyház szembeszálljon a spontán mozgalommal, amelyben tízmilliók adtak hitelt Mária jelenéseinek és élték meg hitüket Bosznia Hercegovinába zarándokolva.  

Nem minden karizmatikus politikus populista, ám a populistának mondottak között igen sok a karizmatikus vezéregyéniség. Kétségtelen, hogy a karizmatikus populisták nagy kárt tudnak okozni, ám van, amikor a rendszer velejéig korrupt, és ilyenkor jól jön egy ilyen politikus.

A bevándorlásellenes AfD kelet-németországi választási sikereinek nyomában már a baloldali kormánykoalíció vezetői is szigorúbb fellépést ígérnek a migrációval szemben. Egyelőre kevés elemzőt győztek meg. Van, aki látszatmegoldásokkal vádolja őket, mások szerint a bevándorlás korlátozása csak tovább súlyosbítja a német gazdaság bajait, ami ismét a radikális jobboldal malmára hajtja a vizet.

Az Egyesült Államokban is nagy vitát vált ki a mobiltelefonok iskolai betiltása. Az ismert szociálpszichológus kutatásai szerint maguk az érintett tinédzserek sem bánják, ha elveszik tőlük a telefont, és nem kell állandóan az addiktív közösségi oldalakon lógniuk.

Roald Dahl, a huszadik század legsikeresebb gyermekkönyv-szerzőinek egyike, akinek a művei világszerte több mint háromszázezer példányban keltek el, antiszemita volt. Egy zsidó londoni színpadi szerző és rendező róla állít színre egy darabot, a megértés szándékával. 

A Szovjetunió végnapjaiban a gyors piacosítást inspiráló harvardi közgazdászprofesszor tagadja, hogy rossz tanácsai is hozzájárultak a 90-es évek oroszországi válságához és közvetve Ukrajna megtámadásához. Szerinte az Egyesült Államok tovább folytatta a hidegháborút, és végső soron ez vezetett az ukrajnai konfliktusra. 

A női egyenlőségről és a nemi kategóriákról dúló viták a drag szubkultúrát is elérték: a polgárpukkasztó normaszegők normái sincsenek biztonságban. Hála a nemi egyenlőségnek, ma már nem csak meleg férfiak lehetnek sikeres nőimitátorok, hanem akár heteroszexuális nők is.

A szabadelvű gondolatot születése óta heves bírálatok érik jobbról és balról. Ma azonban mintha a liberálisok is elbizonytalanodtak volna, holott a liberális demokrácia sosem látott jólélet, szabadságot és biztonságot tett lehetővé. Liberális szerzők az okokat és a liberális gondolat restaurálásának módját keresik.

Ferenc pápa ismét az Afrikából tengeren érkező migránsok befogadására szólított fel. Egy francia szerzetestanár szintén úgy látja, hogy az egyháznak a szenvedőkkel kell együttéreznie, de gyakorlatiasabb szemléletet sürget az érdemi segítségnyújtás érdekében.

Sokan remélik, hogy a hagyományos média visszaszorulása nem gyengíti a demokratikus nyilvánosságot. Elvégre az internet és a mobiltelefon korában bárkiből lehet önkéntes tényfeltáró és oknyomozó újságíró. Egy friss kutatás szerint azonban a helyi lapok sokkal inkább eszközei a korrupció elleni harcnak, mint az amatőr civil újságírók.