Ma még nehéz elképzelni, hogy a robotoknak is lehetnek jogaik, de az állatokról sem igen gondolta volna senki akár csak száz éve is, hogy egyszer jogalanyok lesznek. Nincs messze az idő, amikor a robotok jogállását is tisztázni kell.
„160 centiméter magas, nyolcvan kilót nyom, jól bírja az időjárás viszontagságait, és a legnehezebb terepen is képes a helyváltoztatásra. Két óra hosszat képes járni, finom mozdulatokkal kezelni a csavarhúzót, segíteni egy palló cipelésében, és tud targoncát vezetni” – mutatja be a legújabb japán emberszabású robotot a párizsi Le Monde. A gépember sorozatgyártása a tervek szerint 2010-ben indul, harminchét évvel az első két lábon járó robot megalkotása után. És ha már a jövőnél tartunk, Japánban 2050-re azt tervezik, hogy valamilyen csapatsportágban robotok vívnak majd meg egy emberekből álló együttessel. Nagoyában pedig már az idén tíz emberszabású robotot akarnak alkalmazni irodákban és kórházakban recepciósként.
Egyszóval a robotok hamarosan nagyon sok mindenben helyettesíthetik az embert, bizonyos munkafolyamatokban pedig nemcsak precízebben dolgoznak, de még csak nem is panaszkodnak, továbbá sztrájkot sem szerveznek. Csakhogy azt jelenti-e mindez, hogy semmihez nem lesz joguk?
Nagy-Britanniában 2006-ban a kormány elé került egy futurológiai elemzés, amely azt is megpendíti, vajon a mesterséges intelligencia fejlődése nyomán milyen roboti jogokat és kötelezettségeket kell megállapítani. Például, ha a munka világában jelentős szerep jut a robotoknak, nyilván egyfajta társadalombiztosítást kell létrehozni, amely gondoskodik épségükről és alkatrészeik működőképességéről. Továbbá: „Kapnak-e szavazati jogot, kell-e majd adót fizetniük és katonai szolgálatot teljesíteniük?” Némi megkönnyebbülésünkre a brit szerzők végül is arra a következtetésre jutnak, hogy a számítógépek nem kaphatnak jogalanyiságot, tehát például nem viselnek büntetőjogi felelősséget.
Amerikában azonban Aaron Edsinger, aki három éve dolgozik az emberekkel kapcsolatot építő robot, a Kismet, illetve a tárgyak kezelésére szakosodó Cog hibridjének létrehozásán, úgy látja, hogy előbb-utóbb igenis felvetődik a robotok jogainak kérdése, és nemigen fog különbözni attól, ahogy ma az állatok jogait kezeljük. Persze nem minden robot élvez majd egyforma jogi védelmet. Ahogy az állatok között is különbséget teszünk ebből a szempontból, lehet, hogy a konyhai robotgépeket továbbra is háztartási eszköznek tekintjük majd, a gyermekekkel foglalkozó robotok viszont a háziállatokhoz hasonló oltalomban részesülnek. „Ötven év múlva mindez természetes lesz.”
Japánban földhözragadtabban foglalkoznak a jövővel: hivatalos megbízásból tanulmányozzák a robotokkal kapcsolatos szabályozás alternatíváit, és egyelőre nem készülnek megkülönböztetni a robotokat más gépektől. A robotikában szintén élen járó Dél-Koreában viszont robotetikán dolgoznak a szakértők. Állítólag Isaac Asimov, a nagy scifi-szerző nyomdokain haladnak, vagyis a robotetika első számú szabálya ekképpen szól majd: nem szállhatnak szembe az emberekkel, de nem is engedhetik meg, hogy az emberek rosszat tegyenek.
Asimov regényeiben a robotok megszegik a szabályokat, és fellázadnak. A kiberetika kidolgozói szerint viszont a robotok tudni fogják, mi a jó, mi a rossz. Ha így lesz, mindjárt volna javaslatunk a második számú szabályra: árulják el az embereknek is.