Bostonban újra divat a komoly dolgokkal foglalkozó tévéhíradó. Egy országos felmérés szerint a nézőket a minőségi tájékoztatás is érdekli, nemcsak a bulvár. A nézői szokások szakértői azonban szkeptikusak.

„A tévéállomások félreismerik a nézőiket, amikor azt gondolják, hogy elég, ha a legigénytelenebb menüt állítják össze a számukra. Könnyen lehet, hogy ezzel maguk alatt vágják a fát” – írja Drake Bennett a Boston Globe-ban.

1993-ban a WHDH bostoni tévéállomás új kezekbe került, és az új tulajdonos új műsorpolitikát vezetett be. Rövidebb tudósításokat kért, kevesebb időt szánt a közügyeknek, többet a bűnözésnek. A többi városi csatornától addig messze elmaradó tévéállomás híradói fokozatosan az élre kerültek, s azután a többiek is kezdték átvenni módszerét.

A többi amerikai nagyvárosban mindez már jóval korábban végbement. Sőt, a legelső városi csatornát egy bulvárlap hozta létre New Yorkban, így az kezdettől fogva a szenzációhajhászásra koncentrált. Az elmúlt két évtized tapasztalata azt mutatta, hogy az az állomás jár jól, amely a legkisebb közös nevezőt keresve a legalacsonyabb szintű igényeket igyekszik kiszolgálni.

Mint a Metazinban is olvasható volt, Richard A. Posner szövetségi bíró és amatőr kommentátor, a kérdés szakírója úgy értékeli, hogy a verseny bulvárosodást hoz. Ez nem jelenti azt, hogy a sajtó ne szolgálná ki a politikai érdeklődést is, de ha fel akarja hívni magára a figyelmet, radikalizálódnia kell. A politikai hírforrások így ma már nem az átlagos közönség tájékoztatását szolgálják, hanem a politikai táborok tagjainak véleményét, elfogultságait igazolják.

A szaklapok azonban évek óta cikkeznek arról, hogy a televíziózásban mindennek hamarosan nem sok jelentősége lesz. A hagyományos televíziónak befellegzett, a digitális korban a néző maga állíthatja össze a műsort. Elvben ez a hírműsorokra is vonatkozhat. A néző megnézi az étlapot, majd bejelöli, hogy mely hírekre kíváncsi és mely forrásból. Esetleg közvetítők lépnek a piacra, akik a világhálón összeszedik a híranyagokat, és csomagban ajánlják összeállításukat a nézőknek.

De hogy a bulvár és a komoly hírek milyen arányban kelnek majd el, az pénzügyi szempontból továbbra sem lesz közömbös. A Minőségi Újságírásért Program 154 helyi tévé híradásainak átlagos nézettségét hasonlította össze percről percre öt év adatai alapján, és azt állapította meg, hogy a minőség igenis kelendő. A szenzációhajhász híradások persze népszerűek, de a jól szerkesztett, alapos tudósítások néha még meg is előzik őket. A kedvelt „komoly” témák közül az oktatáspolitikát és az adózást emeli ki a tanulmány.

A nézői szokásokat kutató tanácsadó cégek azonban más véleményen vannak, és továbbra is az „igénytelen menüt” javasolják a médiaszakácsoknak. Egyik képviselőjük úgy nyilatkozik a lapnak, hogy az ő kutatásaik mélyebbre ásnak, mint az országos felmérés. Ők ugyanis a közönség szűkebb fókuszcsoportjait alaposabban is kikérdezik szokásaikról, és ebből jobban meg tudják állapítani, hová fog kapcsolni a néző.

A Boston Globe mégis abban reménykedik, hogy „az idealistáknak” lesz igazuk, és bizonyságul rámutat, hogy már nem az a legnézettebb bostoni tévéállomás, amelyik tizennégy évvel ezelőtt meghonosította a bulvárhíradót a városban. A legkomolyabbnak tartott híradásokat készítő WCVB az elmúlt években elhódította tőle az első helyet.