A fejlett nyugati országokban sokan attól tartanak, hogy a külföldről érkező olcsó munkaerő lenyomja a béreket. Egy amerikai közgazdász a nagyvárosok statisztikái alapján vizsgálja, hogy mennyire megalapozott a félelem.

„A bevándorlás a 21. század egyik nagy problémája. Hol a milánói romák, hol a Los Angeles-i mexikóiak kapcsán, mindenesetre, egyre több szó esik róla. A választási kampányokat sok helyen a bevándorlás kérdése dönti el” – írja Giovanni Peri a VoxEU.org közgazdasági portálon.

Egyre több európai országban tűnnek fel a választási plakátokon a bevándorlók. Természetesen negatív színben. Néhány hagyományosan befogadó szellemű kis országban döntő fordulat következett be: előretörtek az idegenellenes pártok.

Az idegenekkel kapcsolatos aggodalmak Amerikára is jellemzők. Itt azonban háttérbe szorulnak a kulturális kérdések, és elsősorban a gazdasági következményektől félnek a bevándorlás ellenzői. Még a baloldalon is sokan vélekednek úgy, hogy a bérből és fizetésből élő amerikaiak érdekében korlátozni kell az olcsó és képzetlen munkaerő beáramlását. A félelmek hátterében az a feltételezés áll, hogy a képzetlen bevándorlók és vendégmunkások leszorítják a szaktudást nem igénylő amerikaiak bérét.

Ha a statisztikákból indulunk ki, első ránézésre érthetőnek tűnhetnek az aggodalmak – ismeri el Peri. Főleg a nyugati nagyvárosokban magas az újonnan érkezettek aránya. A New York-i lakosok 28, a londoniak 27, a párizsiak 17 százaléka külföldön született.

De vajon mennyire megalapozott az általánosan elfogadott nézet, hogy ha sok a bevándorló, akkor rosszul járnak az őslakosok is? Milyen hatása van az újonnan érkezetteknek a bérekre és az árakra? Tényleg fenyegetik a bérből és fizetésből élő őslakosokat az olcsó munkaerő és a nagyobb népesség miatt emelkedő ingatlanárak? Peri ezeket a kérdéseket vizsgálja.

Kutatásai igazolták azt a feltételezést, hogy a bevándorlási hullám felhajtja az ingatlanárakat. De az ingatlanár-növekedéssel egyidejűleg megfigyelhető a bérek emelkedése is. „Arra a meglepő megfigyelésre jutottunk, hogy az ingatlanok átlagos árnövekedése pontosan megegyezik a bérek átlagos emelkedésével.” Igaz ugyan, hogy a külsőbb kerületekben lakó, érettségivel nem rendelkező őslakosok körében a béremelkedés valamivel alacsonyabb volt, de a lakbérük sem sokkal nőtt. Elsősorban a belvárosi részeken lakó, képzettebb és magasabb keresetűek lakbére nőtt meredeken, de az ő fizetésük követte a nagy emelkedést.

A béremelkedés oka Peri szerint az, hogy a szakképzettséggel nem rendelkező bevándorlók nem versenyeznek az amerikaiakkal, mert azokat a munkákat végzik el, amelyeket az őslakosok amúgy sem szívesen vállalnak: a fizikai munkát. A helyiek inkább a munka irányítását végzik.

A számokból kiderül az is, hogy az amerikai nagyvárosok népességnövekedéséért csak 50 százalékban felelősek a bevándorlók. A munkalehetőség nem csak a külföldieket, de a hazai munkaerőt is vonzza. Ahová sok bevándorló érkezik, oda rendszerint sok amerikai állampolgár is szívesen átköltözik. Nem igaz tehát az sem, hogy a külföldről érkezők miatt az őslakosok elhagyni kényszerülnek a nagyvárosokat.

„Az amerikai adatok elemzése azt mutatja, hogy a bevándorlók által kedvelt nagyvárosokban emelkednek a fizetések és a lakbérek. A bevándorlással párhuzamosan nőtt a termelékenység is. Legjobban az iskolázott helyiek járnak, de veszíteni a kevésbé képzettek sem veszítenek a bevándorlók érkezésével.”