Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A konzervatív nemzedéki lázadás

2008. január 9.

A mai amerikai fiatalok sokkal közelebb állnak a hagyományos értékekhez, mint szüleik. A konzervatív elemzők ujjongva állapítják meg, hogy megállt a társadalom széthullása, mert kedvező változás állt be a közerkölcsökben.

A mai amerikai fiatalok sokkal közelebb állnak a hagyományos értékekhez, mint szüleik. A konzervatív elemzők ujjongva állapítják meg, hogy megállt a társadalom széthullása, mert kedvező változás állt be a közerkölcsökben.

„Az amerikai társadalom már jó úton volt Gomorra felé. De útközben furcsa dolog történt. A felhők, ahelyett, hogy viharrá robbantak volna szét, egyszer csak eloszlottak” – írja a neokonzervatív Commentary magazinban Peter Wehner, aki éveken át Bush elnök társadalmi stratégiai tanácsadója volt, és Yuval Levin, egy konzervatív washingtoni kutatóintézet, az Etika- és Politikatudományi Központ  neves munkatársa.

Tizenöt évvel ezelőtt a társadalomkutatók lesújtó képet festettek az amerikai állapotokról. Különösen a bűnözés és a drog terjedése miatt aggódtak, mivel a helyzet szemlátomást megállíthatatlanul romlott tovább. A kilencvenes évek elején Wehner maga is részt vett egy kutatásban, amely kimutatta, hogy az amerikai társadalom súlyos válságban van. Három évtized alatt ötszörösére nőtt a bűncselekmények száma, csaknem megháromszorozódott a szociális ellátásra szoruló gyermekeké, háromszor annyian lettek öngyilkosok, kétszer annyian váltak el, mint harminc évvel azelőtt, és az egyetemi felvételin elért átlagos pontszám csökkent.

Azóta azonban szinte minden téren megfordult a trend. Mindenekelőtt csökkent a bűncselekmények száma, és 2005-ben már alacsonyabb volt, mint 1973-ban. Az időközben eltelt két év alatt ismét nőtt ugyan, kivált néhány nagyvárosban, de ma is messze elmarad a kilencvenes évek közepének adataitól.

A fiatalok drogfogyasztása tíz év alatt 23 százalékkal csökkent, ezen belül a diszkódrogoknak számító extasy és LSD fogyasztása a felére. A szociális ellátásra szorulók száma 60 százalékkal alacsonyabb, mint tíz éve. És nemcsak azért, mert szigorúbbak a feltételek, hanem azért is, mert a szegénység, kiváltképp pedig a gyermekszegénység visszaszorult, s ami ezzel összefügg, az egyedülálló anyák foglalkoztatottsági adatai javultak.

Csökkent az abortuszok és a válások száma, és 35 százalékkal kevesebb kamaszkorú lány szül ma, mint egy évtizede. A szexuális kapcsolatot létesítő középiskolások aránya egytizedével csökkent, az alkoholt fogyasztóké vagy kétszer ennyivel. A dohányzó iskolások arányszáma, amióta csak mérik, sohasem volt még olyan alacsony, mint ma. Javultak az oktatási eredmények is. Matematikából, olvasásból és amerikai történelemből egyaránt többet tud a mai diák, mint elődei.

Ennyi kedvező változás már nem lehet véletlen, és az elemzők az okot elsősorban abban jelölik meg, hogy az egymást követő kormányok, az idősebb Bush elnök integrált drogellenes programja óta több határozott intézkedést hoztak. Közismert példa a most éppen a republikánus elnökjelöltségre pályázó Rudy Giuliani hajdani New York-i polgármester „zéró tolerancia” politikája, amellyel megfékezte a városát elborító bűnözést. De a szerzők dicsérettel illetik Clinton demokrata párti elnök szociális segélyrendszerét is, amely kimondta, hogy a segély nem jár alanyi jogon, és csak öt évig adható. A baloldali értelmiség nyomorhullámmal riogatott, de az összeomlás elmaradt.

A mai fiatalok nemcsak kevesebbet hódolnak a káros szenvedélyeknek, mint elődeik, hanem elvben is nagyobb számban rokonszenveznek a hagyományos értékekkel. Úgy látszik, a 68-as nemzedék lázadó generációjának gyermekei is lázadnak. Csak ők éppen szüleik baloldali liberális eszméi ellen.