Nigériában véres helyi háborúk dúlnak muzulmánok és keresztények között. De nem Huntington jóslata, a „civilizációk háborúja” valósult meg, hiszen mindkét fél ugyanahhoz a civilizációhoz tartozik. Az intoleranciáéhoz.

„A kereszténység és az iszlám egymással versengve ajánl a nigériai lelkeknek jólétet ebben az életben és megváltást a következőben” – írja Eliza Griswold az Atlantic Monthlyban.

Az oszmán birodalom idején az iszlám csak az egyenlítői őserdők határáig terjeszkedett. Ma is nagyjából ott, egy kétszáz kilométeres sávban húzódik a két vallás határa. A brit gyarmatosítók nem pártolták, hogy a hittérítők ennél északabbra merészkedjenek, mert féltek a vallási konfliktusoktól. Inkább örökül hagyták ezeket az összetűzéseket a független új államoknak. Nigériát éppen derékba szeli a határzóna, és ahol a két vallás találkozik, véres helyi leszámolások követték egymást az elmúlt években.

Yelwa városában például a pásztorkodással és kereskedéssel foglalkozó muzulmánok számítanak gazdagabbnak, és ez bizony meglehetős vonzerőt gyakorolt a másik fél lányaira. A keresztény törzsi vezetők úgy érezték, hogy ily módon akarják őket kipusztítani, ezért megtiltották a lányoknak, hogy muzulmán ifjakkal barátkozzanak, továbbá előírták, hogy ha mégis megesne a szégyen, hát azt a lányt erővel kell visszavinni a közösségéhez. Emiatt fegyveres bandák alakultak mindkét oldalon, és az amúgy is fel-felcsapó gyűlölet olykor tömegmészárlásba torkollott.

2005-ben felgyújtották a yelwai anglikán templomot, és hetvenöt hívőt lemészároltak. Válaszul egy keresztény ifjakból verbuvált csapat földig rombolta a város muzulmánok lakta negyedeit, válogatás nélkül gyilkolták halomra a lakókat, a gyermekeket sem kímélve, és nőket raboltak el s erőszakoltak meg.

Nigéria Afrika legnépesebb országa, lakosságának mintegy kétharmada muzulmán, harmada keresztény. A hatalmas olajkincs nem sokat lendített az olajkutaktól és a kikötőktől távolabb élők helyzetén. Az afrikai mércével mérve is igen korrupt kormányzat képviselőinek kezén évente dollármilliárdok tűnnek el, miközben a lakosság fele napi egy dollárnál kevesebből él. A keresztény Olusegun Obasanjótól 2007-ben vette át az elnöki tisztet a muzulmán Umaru Yar’Adua, éspedig egy nem éppen finom módszerekkel vívott választási küzdelem eredményeképpen. Fegyveres bandák rendszeresen jelentek meg a szavazókörökben, hogy magukkal hozott, előre kitöltött szavazólapokkal tömjék tele az urnákat, vagy éppen kiürítsék a dobozokból a szabályosan leadott szavazatokat. Igaz, az erőszakos választási csalásban mindkét fél kitüntette magát. Igaz továbbá, hogy az eredmény megfelel a lakosság vallási összetételének.

 Mindenesetre a huszadik század a kereszténység előretörését hozta, hiszen a Krisztus-hívők száma a lakosság másfél százalékáról harminchat százalékra nőtt. A leggyorsabban a pünkösdisták és az ortodoxok térítenek, de harciasságban egyes anglikánok sem maradnak adósai senkinek. Az anglikánok vezető püspöke nem tagadja, hogy a 2005-ös véres leszámolás az ő tudtával ment végbe.

Samuel Huntington híres elmélete szerint korunkban, a kommunizmus összeomlása után a világ sorsát a civilizációk (a keresztény-nyugati, illetve az iszlám civilizáció) háborúja határozza meg. Nigéria közel áll ahhoz, hogy a huntingtoni tétel demonstrációs táblája legyen. Szinte mindegy, milyen politikai esemény következik be otthon és külföldön, mind ok a vallási összecsapásra. Így történt, amikor az ország harminchat államának egyharmada bevezette a saríát, az iszlám törvénykezést, és az is tömeges erőszakot váltott ki, amikor egy keresztény lap tudósítója az országos szépségverseny résztvevőinek láttán azt írta, hogy Mohamed próféta bizonnyal közülük választana magának feleséget.

Csakhogy a szerző véleménye szerint itt nem különböző civilizációk csapnak össze, hanem mindkét oldalon ugyanazon civilizáció gyermekei harcolnak. A mai Fekete-Afrikáé, ahol az állam nem működik és fegyveres közösségek töltik be az így keletkező űrt.