Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Az elszólás ára

2008. március 13.

Barack Obama egyik vezető tanácsadója újságírók előtt oly szavakra ragadtatta magát, amelyeknek nem lett volna szabad elhangozniuk. De csak azért, mert ellentmondtak a főnöke taktikájának. Őszintesége az állásába került.

Barack Obama egyik vezető tanácsadója újságírók előtt oly szavakra ragadtatta magát, amelyeknek nem lett volna szabad elhangozniuk. De csak azért, mert ellentmondtak a főnöke taktikájának. Őszintesége az állásába került.

„Samantha Power esete a modern politika aggasztó helyzetére hívja fel a figyelmet. Az amerikai elnökjelölt-aspiránsok mindegyike azt állítja, hogy őszinte politikát szeretne folytatni. A lelkük mélyén viszont tisztában vannak vele, hogy az őszinteség végzetes hiba” – írja Gideon Rachman, a Financial Times külügyi tudósítója.

Samantha Power, Barack Obama egyik tanácsadója nemrég egy interjúban csúnyán elszólta magát. Az egyre kiélezettebb és mindjobban eldurvuló demokrata elnökjelölő versenyről beszélve az szaladt ki a száján, hogy „Hillary Clinton egy szörnyeteg”.

Az elszólás nagy botrányt kavart. Alighanem azért volt kínos a mondat, mert a kampányban eddig főleg Hillary Clinton támadta Obamát, aki viszont – nyilván szintén taktikai okokból – nem vette fel a kesztyűt.

„Nagyon bánom, ami történt, el sem hiszem, hogy ilyen mondatra ragadtattam magam. A kampány egyre keményebb hangneme ellenére, eddig mindig dicsértem Hillary Clinton vezetői képességeit és intelligenciáját, valahányszor nyilvánosan megszólaltam. Clinton szenátort személyesen ismerem, kedves és humoros embernek tartom. Csak a taktikája bizonytalanított el, és a kampány eldurvulása felett érzett elkeseredésemen nem tudtam úrrá lenni” – magyarázkodott Power, miután beadta lemondását.

A sajtó azóta azon csámcsog, hogy vajon helyes volt-e Powernek lemondania. Rachmant viszont elsősorban nem a botrány, hanem az általánosabb tanulság érdekli.

Gyakran előfordul, hogy politikusok olyan információkat osztanak meg a sajtó képviselőivel, amelyekhez nem adnák a nevüket. Például, amikor olyan ügyet képviselnek teljes mellszélességgel, amivel kapcsolatban súlyos kételyeik vannak. Fenntartásaikat azonban nem mondhatják el, mert az a gyengeség jele lenne, és nem szolgálná a párt vagy a kormány érdekét. Viszont azt a látszatot sem szeretnék kelteni, hogy mindenben egyetértenek pártjuk hivatalos álláspontjával. Az őszinteség politikailag gyakran vállalhatatlan, ezért sokszor csak bizalmasan hozhatják az újságírók tudomására aggályaikat. Az iraki háború kapcsán sok, a bevonulást támogató politikus ismerte el bizalmasan, hogy komoly fenntartásai vannak. Tetszik vagy sem, a politikusok bizalmas megjegyzéseinél már csak az lenne rosszabb, ha még a kamerák kikapcsolása után sem mondhatnák el őszinte aggodalmaikat. Még ha ezek néha nem is szalonképesek.

Samantha Poweren mindez persze nem segít. Bár a sértő mondathoz gyorsan hozzátette, hogy bizalmas megjegyzésnek szánta, az újságírókat ez nem tartotta vissza szavainak szó szerinti idézésétől. Ilyenkor előre meg szokták beszélni, hogy az elhangzottakat az újságírók nem használhatják fel, vagy legalábbis a forrást nem említhetik. Az interjú előtt azonban ilyen megállapodás nem történt, így az elhangzottakat utólag már nem tiltathatta le.