Előszeretettel áltatjuk magukat azzal, hogy az EU a jólét és társadalmi igazságosság mintája. A számok azonban nem igazolják, hogy Európa szociális téren jobban állna Amerikánál. Márpedig politikai egység nem lehetséges szociális unió nélkül.
„Európa azt képzeli magáról, hogy méltányosabb és egyenlőbb az Egyesült Államoknál. Az önkép könnyen üres, öncsaló hazugsággá válhat, hacsak Európa nem tesz az ügyért” – írja Per Wirtén svéd újságíró az Open Democracy webmagazinban.
2005-ben, a Katrina hurrikán keltette káosz idején a világ döbbenten nézte végig az amerikai hatóságok tehetetlenkedését. Különösen Európában volt nagy a megrökönyödés és felháborodás. „Európa segélyt ajánlott fel Amerikának. Párizsi értelmiségiek nem értették, miként fordulhat elő, hogy egy ország, amelyik megengedheti magának, hogy háborút indítson Irakban, nem képes saját polgárait megvédeni. Göran Persson svéd miniszterelnök kijelentette, hogy az európai jóléti államokban elképzelhetetlen lenne ilyesmi.”
Az európaiak szeretik azt hinni, hogy „az EU békésebb, felvilágosultabb, civilizáltabb, demokratikusabb, egyenlőbb, szegénységellenesebb, mint Amerika. Európa elfogadja a piacgazdaságot, de nem mond le a jóléti államról.” Sok tájékozott európainak a szegénységről Amerika jut eszébe: a Wal-Mart éhbérért dolgoztatott alkalmazottai, a kizsigerelt bevándorlók, az egészségügyi biztosítással nem rendelkező több tíz millió amerikai állampolgár.
Wirtén szerint mindez azonban csak önámítás. A svéd újságíró Európát járva siralmas állapotokat tapasztalt az angol kisvárosoktól kezdve a volt német iparvidékeken és a francia banlieue-kön át a román falvakig. A városi és vidéki szegénység minden formájával és fokozatával szembesült.
A lesújtó tapasztalatokat a kevés rendelkezésre álló statisztika is alátámasztja. Az Európai Bizottság szociális védelemről és integrációról készített jelentéséből kiderül, hogy 2007-ben az EU állampolgárainak 16 százaléka – 75 millió ember – élt a szegénységi küszöb alatt. Franciaországban és Belgiumban a bevándorlók fele szegény. A görögök negyedének közüzemi tartozása van, az észtek és a portugálok harminc százaléka vizes lakásban él. A romániai szegény háztartások hatvan százalékában nincs angol vécé.
A jelentésből kiderül, hogy nemcsak a szegénység, hanem az egyenlőtlenség is nagy, bár ez valószínűleg kevés európait lep meg. Nagy-Britanniában, Finnországban és Svédországban nőtt az egyenlőtlenség. Hát még Kelet- és Nyugat-Európa között. Bulgáriában 92, Franciaországban 1280 euró a minimálbér. Ilyen nagy különbségek még Amerikában sincsenek. Igaz ugyan, hogy a megélhetési költségek is alacsonyabbak Keleten. De annyival nem, mint amekkora a bérek közötti szakadék.
James K. Galbraith amerikai közgazdász a számok alapján arra figyelmeztet, hogy ha az EU-t az Egyesült Államokhoz hasonlóan egy államnak tekintjük, akkor a különbségek itt jóval nagyobbak, mint az Atlanti-óceán túlpartján. Márpedig a közgazdaság és a józan ész alapvető törvényeiből az következik, hogy ekkora szociális különbségeket semmilyen politikai együttműködés nem hidalhat át.
Az EU-nak olyan átfogó jóléti csomagra van szüksége, amely lehetővé teszi a szegény részek felemelkedését. „Ha nem sikerül az EU elmaradott részeit felzárkóztatni, akkor a régi tagoknak a bevándorlók özönének érkezésére kell felkészülniük – idézi Wirtén az amerikai közgazdász egyik tanulmányát. – Ez esetben pedig az egységes Európa víziója helyett az idegengyűlölő és nacionalista szélsőjobb győzedelmeskedik.”