Tíz hónappal megválasztása után Franciaország elnöke súlyos vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon. Sarkozy, mint mondja, érti az üzenetet, de hívei óvják attól, hogy lelassítsa reformjait.

„A mai világban a régi rend híveit elsöpri a globalizáció vihara. Tehát fel kell gyorsítani, még határozottabban kell folytatni a változásokat” – írja Étienne Mougeotte a párizsi Figaróban.

A tavalyi parlamenti és elnökválasztás után romokban heverő baloldal most a legtöbb nagyvárosban győzött, továbbá a huszonnégy megye közül huszonkettőt szerzett meg, s a jobboldali lap elismeri, hogy ez nem maradhat következmények nélkül. Az elnök maga is jó előre megígérte a nagyjából megjósolható eredmény ismeretében, hogy figyelembe veszi majd a népakaratot.

És a jelek szerint máris munkához látott. Megszívleli a magatartásával kapcsolatos bírálatokat, és visszatér az elnöki poszt ünnepélyesebb szellemű felfogásához. De nem elég a formán változtatni, a tartalmon is kell. Az elnök táborában gyakori panasz, hogy nem látszanak a változások. A Figaro szerint e türelmetlenség nem kifejezetten igazságos, hiszen az egyetemi reform, az adóreform, a munkajog átalakítása, a bevándorlás, az igazságszolgáltatás és a környezetvédelem bonyolult ügyek sokaságát vetik fel, gyors megoldásra nincs lehetőség.

Sarkozy nem sajnálta az időt a konszenzusépítéstől: soha szakszervezeti és ipari érdekképviseleti vezetők nem jártak annyit az elnöki, a miniszterelnöki palotában és a minisztériumokban, mint az elmúlt tíz hónapban. De ha az elnök nem akar zátonyra futni, most már fel kell gyorsítania a tempót. Például német mintára rugalmasabbá kell tennie a munkaerőpiacot (ez az elbocsátások megkönnyítését jelenti), és el kell törölnie a vagyonadót, hogy a pénz ne meneküljön külföldre. A nemzetközi körülmények nem könnyítik meg a reformokat, de a halogatásra mindig van ok. Most a cselekvésre is van.

Erik Izraelewicz, a La Tribune elemzője ugyanezt valamivel nyíltabban fogalmazza meg. Szerinte Sarkozy reformjai nagyon ellentmondásosak, szemlátomást nem döntötte el, hogy a régi vágású francia voluntarizmus vagy a liberalizmus mellett akar lehorgonyozni. A választási vereség arra figyelmezteti, hogy a határozatlanság nem kifizetődő.