A sajtó a politika játékszerévé, illetve áruvá válik, ezért sem a közélet tisztaságán, sem a piaci verseny tisztaságán nem képes őrködni. Karl Kraus, a legendás bécsi újságíró jóslata lassan beérik.
„Az olvasók felróják a sajtónak, hogy nem elég független a politikai és a gazdasági hatalomtól, nem ellenőrzi elég szigorúan az értesüléseit, nem elég elfogulatlan és tárgyilagos, továbbá túl könnyedén ront be az emberek magánéletébe. Ugyanakkor túl nagy a hatalma, mert nincs ellenhatalom, amely kordában tartaná, ő maga pedig rendkívül rosszul tűri a krtikát – feleli Jacques Bouveresse filozófus, a Collège de France tanára a Mediapart internetes lap kérdésére: ’Miért rossz a sajtó sajtója?’”
Bouveresse többek között az öntörvényű osztrák publicista, Karl Kraus munkásságának kutatója is, és úgy véli, hogy mindaz a nyílt megvetés, amellyel Kraus az első világháború utáni Ausztria sajtója iránt viseltetett, a mai világban is tökéletesen indokolt.
A közvélemény-kutatásokban a sajtót megbízhatónak tartók aránya nemigen szokta meghaladni a 40 százalékot. De a lapok nem nagyon bánják a megvetést, amíg olvassák őket – mondja a párizsi professzor már-már a prófétai Kraus stílusában, majd a néhai bécsi írástudót idézve megállapítja, hogy a sajtó az egyetemes piac odaadó segédereje csupán, és színvonalban egyre lejjebb halad a teljes egyformaság felé. A lapok kereskedelmi érdekből igyekeznek a közönség beteges érdeklődését kielégíteni oly dolgok iránt, amelyekhez az olvasónak semmi köze. Kiteregetik a politikusok magánéletét, és a hírességekkel kapcsolatos bulvárhírekkel traktálják a közönséget.
Az újságírókra a csordaszellem a jellemző. Újabban, amióta Sarkozy elnök népszerűsége megcsappant, a sajtó egészen másképp viselkedik vele szemben, mint alig pár hónapja, amikor valóságos csodálattal csüngött szavain.
Kraus annak idején az írta, hogy a lapszerkesztőségek tiszteletre méltó utcai homlokzata mögött igen ízléstelen dolgok zajlanak titokban. Ez ma is így van, számtalanszor megírták, és a sajtó szemére vetették hibáit, de nem használt semmit.
Nem véletlen, hiszen a sajtó felületes. Felkap egy témát, majd hirtelen elejti, és soha többé nem foglalkozik vele. Mert már nem elég új, nem elég divatos. Miért pont akkor viselkedne másként, amikor róla magáról van szó? Vannak fogadkozások, egyes hírlapírók etikai kódexeket szerkesztenek, de Bouveresse professzor nem hisz a szép szavaknak. Ahogy Kraus írta, „a sajtó természetes állapota a prostitúció”.