Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A drákói szigor eredménye

2008. április 9.

Egy nemrég megjelent tanulmány igazolja, hogy a visszaeső bűnelkövetőkkel szembeni rendkívül szigorú büntetések elrettentő hatásúak, és a bűncselekmények számának csökkenését szolgálják. Csakhogy egyúttal az erőszakos bűncselekmények száma is nő.

Egy nemrég megjelent tanulmány igazolja, hogy a visszaeső bűnelkövetőkkel szembeni rendkívül szigorú büntetések elrettentő hatásúak, és a bűncselekmények számának csökkenését szolgálják. Csakhogy egyúttal az erőszakos bűncselekmények száma is nő.

„A visszaeső bűnözőkre kiszabott szigorú büntetések miatt kevesebb, de súlyosabb bűncselekményekkel kell-e számolnunk?” – kérdezi Ray Fisman közgazdász a Slate magazinban.

A jogászok régóta vitatkoznak azon, vajon a szigorú büntetésektől remélhető-e a bűncselekmények számának csökkenése. Amerikában a kilencvenes években az államok közel felében olyan törvényeket fogadtak el, amelyek rendkívül szigorú büntetést írnak elő a súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben. A szabály értelmében minimum 25 év börtönbüntetés jár annak az erőszakos bűncselekményért elítéltnek, aki két alkalommal ismét törvényt sért. Azt remélték, hogy a szigorú fellépés nagy visszatartó erő lesz.

Radha Iyengar amerikai közgazdász felmérése részben igazolja ezeket a reményeket. Mint korábban is kimutatták, azokban az államokban, amelyekben a törvényt bevezették, csökkent a visszaesések száma. Igaz, ebben egyéb tényezőknek is lehetett szerepe: a hatékony felderítésnek, sőt akár az abortusz legalizálásának is.

Iyengar azonban arra is rávilágít, hogy a visszaesők hajlamosabbá váltak az erőszakosabb bűncselekményekre. A visszaesők körében 20 százalékkal nőtt az erőszakos bűncselekmények aránya.

Fisman szerint mindez nem különösebben meglepő. „Képzeljük magunkat az egyszer már visszaeső bűnöző helyébe. Ha a harmadik kihágásért minimum 25 év jár, akkor valószínű, hogy százszor meggondoljuk, áthajtsunk-e a piroson. A szigorú törvények ily módon csökkentik a bűncselekmények számát. De mi történik akkor, ha pénzre van szükségünk, és úgy döntünk, hogy mégiscsak megszegjük a törvényt? Vajon golfütőt lopunk-e majd, vagy bankot rabolunk? A bankrablásból jóval nagyobb lehet a zsákmány, viszont a többszörös visszaesőnek nem jár érte nagyobb büntetés, mint a bolti lopásért.”

Érthető hát, ha azok a visszaesők, akiket a szigorú törvények nem tántorítanak el, súlyosabb bűncselekményekre vetemednek. Az is valószínűsíthető, hogy ha menekülésre kerül a sor, erőszakosabban lépnek fel. „Ha már úgyis minimum 25 éves elzárást kockáztatunk, akkor nem mindegy, hogy bolti lopásért vagy fegyveres támadásért kell felelnünk? Mi tartana vissza attól, hogy a lopás helyszínéről menekülőben lövöldözni kezdjünk?”

Fisman csak azt nem érti, miképp lehetséges, hogy a törvényhozók ezekkel a kézenfekvő következményekkel nem számoltak, amikor elfogadták a drákói szabályokat.