Első pillantásra érthetetlen, mi kerül egy luxus-örömlányon óránként kis híján egymillió forintba. Pedig az árat a piac szabja meg. Csak éppen a fonákjáról: olyan furcsa áruról van szó, amely olcsóbban nem is volna kelendő.

„Mit tudhat az a nő, aki 5500 dollárt keres egy óra alatt?” – kérdi elképedve az Economist életmódmagazinjában, a More Intelligent Life-ban Allison Schrager, a szexpiaci gazdaságtan szakértője.

Allison Schrager, közgazdász lévén, abból indul ki, hogy ezt az árat is nyilván a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg. A kínálati oldalon mindjárt az a fő kérdés, mennyire önkéntes döntés is az, ha valaki prostitúcióra adja a fejét. A Metazin is beszámolt róla, hogy bizonyos szegény országokból érkező bevándorlók, illetve éppen a luxusprostituáltak esetében sokan a szabad döntést látják jellemzőnek. Schrager nem tartozik közéjük. Szerinte a prostitúció mögött a nő önnön testének megvetése áll, ami gyakran korai nemi inzultus következménye. Mindenesetre az a nő, aki becsüli testét, nem adja prostitúcióra a fejét.

Ami a különlegesen magas díjazást illeti, erre mindenekelőtt az ad magyarázatot, hogy a prostituált tiltott dolgot művel, és emiatt börtönbüntetés fenyegeti (legalábbis Amerika államainak többségében). De ha az nem is, maga a tény, hogy e ténykedése kitudódik, sok más szakmát eleve elérhetetlenné tesz számára. Márpedig a luxusprostituáltnak küllemével és egyéb megkívánt tulajdonságaival nyilván jó állásokra lenne kilátása. Egyszóval a luxusdíjban azt kell megfizetni, hogy ezekről lemaradnak. No meg a betegség kockázatát, amely különösen nagy pénzt ér egy társasági hölgynél (mert az elit-örömlánytól elvárják, hogy az legyen).

A keresleti oldal vizsgálatát Schrager egy repülőtéri VIP-váróban kezdte meg. A megkérdezett férfiak egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy utcai prostituált szóba sem jöhet, mert undorodnának a higiéniás hiányosságoktól, illetve tartanának a fertőzéstől. Az igényes, megbízható eredetű, és remélhetőleg egészséges portéka a szexiparban is drágább.

New York állam kormányzója, Eliot Spitzer nemrég kénytelen volt lemondani, mert kiderült róla, hogy évente 80 ezer dollárt (13 millió forintot) költött prostituáltakra. Schrager szerint hozzá hasonló élvonalbeli férfiaknak szükségük van rá, hogy kiruccanásaik közben is különleges személyiségnek tekintsék őket. Ezt a szükségletet elégíti ki az elitcég által szállított örömlány, akit a honlapon gyémántcsillagocskákkal sorolnak luxuskategóriákba, külső és belső tulajdonságai, képességei alapján. A gyémántcsillagocskák száma, és velük összefüggésben az ár nagysága fémjelzi az „áru” különlegességét. És minél drágább a szolgáltatás, annál többre értékeli az ügyfél.