Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Miniszterelnök a padlón

2008. május 7.

A kormányzó brit baloldal a vártnál is nagyobb vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon. Mire számíthat a népszerűtlen és hitelét vesztett miniszterelnök? A konzervatív publicista szerint nem sok jóra.

A kormányzó brit baloldal a vártnál is nagyobb vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon. Mire számíthat a népszerűtlen és hitelét vesztett miniszterelnök? A konzervatív publicista szerint nem sok jóra.

A május 1-jén tartott angliai és walesi helyhatósági választások nagy vesztese a Gordon Brown miniszterelnök vezette Munkáspárt. A szavazatok mindössze 24 százalékát sikerült megszereznie, ami az elmúlt negyven év legrosszabb eredménye. Még a harmadik párt, a liberális demokratáké is megelőzte. A konzervatívok 44 százalékot kaptak.

A baloldal leszerepléséért elsősorban a meglehetősen népszerűtlen Gordon Brownt okolják. Mint arról a Metazin is beszámolt, a választók a miniszterelnök kritikusai szerint azért fordultak el a Munkáspárttól, mert a társadalmi szolidaritás eszméjének képviselete helyett Brown lépten-nyomon engedményeket tett a felső- és a középosztálynak. Bár megígérte, egyelőre nem vetett ki különadót a tőkejövedelmekre, viszont eltörölte a 10 százalékos jövedelemadó-kulcsot, így az alacsony jövedelműek is a magasabb kulccsal adóznak. Jövőre 2500 kis postahivatal bezárását tervezi.

Mire számíthat Gordon Brown miniszterelnök a nagy vereség után? – teszi fel a kérdést Daniel Finkelstein, a Times szerkesztője, aki igazán tudja, hogy milyen belső harcokra számíthat egy népszerűtlen párt- és miniszterelnök. Finkelstein a rövid életű, brit Szociáldemokrata Párt tagja volt, majd amikor a párt összeolvadt a liberálisokkal, Finkelstein inkább a konzervatívokhoz csatlakozott, aztán 1995 és 1997 között John Major tory miniszterelnök, 1997 és 2001 között William Hague konzervatív pártelnök tanácsadójaként működött.

Finkelstein szerint Brownnak mindenekelőtt arra kell felkészülnie, hogy a párt szimpatizánsai baloldali fordulatot fognak sürgetni. A munkáspárti politikusok pedig mindent elkövetnek, hogy elhatárolódjanak a népszerűtlen miniszterelnöktől, és még a korábban üdvözölt döntéseit is bírálni fogják. Finkelstein szerint ettől még nem lesznek népszerűbbek, a párt viszont a szakadás szélére kerülhet. Valószínű, hogy még a balra húzó sajtó is igen kemény bírálatokat fogalmaz majd meg, a jobboldal győzelmi dalai pedig sokáig zengeni fognak. „A miniszterelnök azt hiszi, hogy idővel helyreáll a rend, de valójában minden csak egyre rosszabb lesz.”

A konzervatív publicista a tanácsokkal sem fukarkodik. A torykat arra inti, hogy tartsák a David Cameron által képviselt irányvonalat, és a jobboldali pártot továbbra is középre kormányozzák.

A baloldal számára viszont nem sok bíztatót tud mondani. A választások másnapján úgy vélekedett, hogy Gordon Brown előtt két út áll, de mindkettő járhatatlan, pontosabban mindkettő a biztos bukásba vezet.

Irányváltás nélkül a párt mélyrepülése tovább folytatódik, és elveszti a két év múlva esedékes parlamenti választásokat. A másik lehetőség, hogy a kormány gyorsan új politikát hirdet. Brown számára azonban ez sem sok jóval kecsegtetne. „Elsőként ugyanis magát a miniszterelnököt kellene lecserélni.”