Az Egyesült Államokban ma már kevesen tartják elfogadhatónak a nyílt rasszizmust. A burkolt előítéletesség azonban a baloldali publicista szerint nem szűnt meg. Ha Obama elnökjelölt lesz, szembe kell néznie a kérdéssel.

„A faji kérdés az amerikai politika legrégebbi, és talán a legkevésbé megértett megosztó tényezője. A szavazatmaximalizálásra törekvő politikusok évszázadokon keresztül nyíltan kihasználták a faji előítéleteket, mostanában viszont inkább burkolt formában kerül elő a téma a kampányokban” – írja John B. Judis a New Republicban.

Egyre valószínűbb, hogy Barack Obama lesz a demokraták elnökjelöltje, és így ő lehet a novemberi elnökválasztáson a republikánus John McCain ellenfele. Judis azt a kérdést járja körül, hogy vajon mire számíthat majd az elnökválasztási kampányban az első fekete jelölt.

Azt, hogy a faji kérdés megkerülhetetlen, már az előválasztások botrányai jelzik. Nagy port vert fel, amikor az ABC csatorna kiderítette, hogy Jeremiah Wright, Obama lelkipásztora egy 2003-as beszédében elátkozta Amerikát az embertelen politikáért, egyebek között a feketék elnyomásáért. Obama aligha növelte népszerűségét, amikor nemrég azt találta mondani, hogy a közép-nyugati államok fehér munkásosztálybeli szavazói a kilátástalan gazdasági helyzetük miatt elkeseredettek, ezért tartják olyan fontosnak a vallást, ezért ragaszkodnak annyira a fegyvertartás jogához, és ezért ellenzik a bevándorlást.

Tali Mendelberg, a Princeton Egyetem politológusa 2001-ben megjelent A faji kártya. Kampánystratégia, implicit üzenetek és az egyenlőség elve című könyvében arra a következtetésre jutott, hogy a faji előítéletek tudat alatt ugyan, de továbbra is sok választó gondolkodását meghatározzák. A nyíltan rasszista kijelentésekkel ma csak kevesek azonosulnak: 1944-ben a választók 55 százaléka gondolta, hogy egy állás betöltésénél a fehéreknek előnyt kell élvezniük, 1972-ben viszont már csak 3 százalék vélekedett így.

Sok társadalomtudós nem fogadja el, hogy az embereket tudatalatti attitűdök befolyásolják. Mások – köztük Mendelberg – viszont úgy gondolják, hogy éppen ez a helyzet. Feltevésüket pszichológiai kísérletekkel igyekszenek igazolni. Például asszociációs tesztekkel: a kísérlet alanyainak színes- és fehérbőrű emberekről készült felvételekhez kell jelzőket rendelni. Ha a pozitív jelzőket inkább a fehérekkel párosítják össze, akkor a tudósok szerint ez a tudat alatti előítéletesség jele. Egy nemrégiben végzett ilyen felmérés igazolni látszott, hogy gyakran azok is inkább a fekete arcokhoz rendelik a negatív jelzőket, akik a nyílt rasszizmust elutasítják. 

A Michigani Egyetem professzorai már 2000-ben is hasonló eredményre jutottak. Kísérletükben az alanyoknak fekete bőrű, illetve fehér bőrű családok képeit nézve kellett eldönteniük, helyeslik-e az adócsökkentést (közvetve: a szociális támogatások csökkentését). És a válaszok rejtett faji előítéletek jelenlétét igazolták.

Az ilyen és hasonló kutatásokból sokan arra következtetnek, hogy az implicit módon előítéletes üzenet mozgósíthatja azokat a választókat, akik legalábbis tudat alatt előítéletek rabjai.

Mendelberg talán legtöbbet vitatott tézise az, hogy a burkolt előítéletesség csak addig érheti el a célját, amíg az üzenet rejtve marad. Ha a rejtett rasszizmusra felhívják a figyelmet, akkor a tudat alatt előítéletes, ám a nyílt rasszizmust elutasító választók elfordulnak az előítéleteket kihasználó oldaltól. Ha így van, akkor a burkoltan előítéletes kampányüzenetek visszafelé is elsülhetnek.

Csakhogy Obama nem veheti készpénznek, hogy működnek a rasszizmust elutasító társadalmi normák. Az elnökválasztáson ingadozó (hol a konzervatív, hol a liberális) jelöltre szavazó államokban a demokrata előválasztáson résztvevők 9-12 százaléka nyíltan elismerte, hogy bőrszíne miatt nem támogatja Obamát. Judis szerint a bizonytalan szavazók körében vélhetően még magasabb az arányuk.

„Ráadásul ikszelni a szavazófülke magányában szokás, ahol nem kell attól tartani, hogy előítéleteikről mások is tudomást szereznek.”