Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Nézni, vagy nem nézni?

2005. november 26.

Az amerikai gyerekek több időt töltenek a képernyő előtt, mint az iskolapadban. A Tévémentes Hét szervezői ezen szeretnének változtatni. Egy új könyv szerint viszont a sok tévézés fejleszti az értelmi képességeket.

Az amerikai gyerekek több időt töltenek a képernyő előtt, mint az iskolapadban. A Tévémentes Hét szervezői ezen szeretnének változtatni. Egy új könyv szerint viszont a sok tévézés fejleszti az értelmi képességeket.

"Kapcsold ki a TV-t, és kezdj élni!" - ez a jelszava annak az akciónak, melyet idén tizenegyedik alkalommal rendeztek meg Amerikában.

"Az emberek rájöttek, hogy a tévénézés rengeteg idejüket emészti fel. Ezért most azon vannak, hogy kevesebbet üljenek a képernyő előtt. Inkább olvasnak, sportolnak, vagy barátaikkal és családjukkal töltik szabadidejüket." - nyilatkozta Frank Vespe, a Tévémentes Hét egyik szervezője a Christian Science Monitornak.

A legnagyobb amerikai médiakutató cég, a Nielsen mérései szerint egy átlagos amerikai gyerek egy év alatt több időt tölt a képernyő előtt (1023 óra), mint az iskolapadban (900 óra).

"A tévénéző gyerekeknek harminc százalékkal nagyobb az esélyük, hogy erőszakos felnőtté váljanak - olvassuk a Tévémentes Hetet meghirdető szervezet honlapján. - A túl sok tévézés kártékony hatással van a szellemi és testi képességekre, és a közös családi programokat is aláássa."

Steven Johnson nem ért egyet. A New York Times a tévémentes hét első napján részletet közölt a szerző májusban megjelenő könyvéből.

Johnson úgy véli, hogy az emberek ma már nem a habkönnyű mesékre vagy a blődlire, hanem a bonyolult történetekre kíváncsiak. Néhány nagysikerű sorozatot (Twin Peaks, 24, Vészhelyzet) elemezve bemutatja, hogyan változtak meg a tévénézők elvárásai.

A manapság izgalmasnak tartott filmek tele vannak érthetetlen szakkifejezésekkel. A sok szereplős történetek egyszerre több szálon futnak. A néző a film közben már nem azon morfondírozik, hogyan ki lesz a gyilkos a végén, hanem igyekszik megérteni, hogy mi történik éppen most.

A médiafogyasztási igények megváltozását Johnson az internet megjelenésének és az interaktív számítógépes játékok elterjedésének tulajdonítja. "Az emberi agy természeténél fogva szereti a kihívásokat. Örömét leli rejtvények megoldásában és összegabalyodott cselekményszálak kibogozásában."

Ezért Johnson szerint felesleges eltiltani a készüléktől a gyereket. Ha a szülő megfelelően válogat a műsorok között, a tévénézés csak fejleszti csemetéje gondolkodását, feladatmegoldó képességét.

Johnson cikke nagy port kavart, egyre-másra jelennek meg az egyetértő és kritikus hangvételű írások.

Az egyik legcsípősebb recenziót Dana Stevens, a Slate webmagazin televízós rovatának szerkesztője írta. Szerinte Johnson elmélete nevetséges, az általa elemzett sorozatok bonyolult cselekménye csupán azt a célt szolgálja, hogy a gyanútlan tévénézőt a képernyő elé szögezze.

A televízió nem agyméreg, de nem is okosító csodaszer.

Javaslata: Mégis kapcsoljuk ki a készüléket egy hétre, és nézzük meg, mennyit butultunk.