Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Összeesküvés-elmélet megtorlás gyanánt

2008. október 14.

A moszkvai televízióban Amerika-ellenes érzelmeket keltő műsort sugároztak a 2001. szeptember 11-i merényletekről. A hivatalos orosz média azt sugallta, hogy Amerika rendezte meg a támadást.

A moszkvai televízióban Amerika-ellenes érzelmeket keltő műsort sugároztak a 2001. szeptember 11-i merényletekről. A hivatalos orosz média azt sugallta, hogy Amerika rendezte meg a támadást.

„Nemcsak az volt a cél, hogy az orosz lakosságot Amerika ellen hangolják, hanem a puszta megtorlás is: nem kell a grúziai háború orosz verziója? Akkor nekünk sem kell az, ahogy ti látjátok 2001. szeptember 11-ét” – magyarázza Cathy Young a Weekly Standardben, hogy Oroszországban miért is gyanúsítják félhivatalosan önmerénylettel az Egyesült Államokat.

Az állami televízió legfontosabbnak tartott 1-es csatornáján, harmincmillió néző előtt jeles közéleti emberek azt fejtegették, hogy a nevezetes terrormerényleteket nem arab terroristák tervezték és hajtották végre New Yorkban és Washingtonban, hanem amerikai agyak találták ki, mégpedig avégből, hogy aztán könnyebben igazolhassák háborús terveiket.

A műsorban levetítették Giulietto Chiesa baloldali olasz újságíró és európai parlamenti képviselő dokumentumfilmjét, amely ezt az Amerikában is ismert tézist dolgozza fel. Chiesa az olasz kommunista pártlap moszkvai tudósítója volt egykoron, s Young nem mulasztja el megjegyezni, hogy a Szovjetunió iránti hűségét egy az egyben átszármaztatta a putyini Oroszországra. A műsorban elpanaszolta, hogy filmjét Nyugaton alig tudja bemutatni, még szerencse, hogy Oroszországban viszont véleményszabadság van. Moszkvában csúcsidőben műsort szentelnek annak a legendának, hogy az ikertornyokat belülről robbantották fel, s hogy a Pentagon épületébe nem repülőgép, hanem rakéta hatolt be.

De a vetítést vita követte, és ott egy volt washingtoni tudósító elmondhatta, hogy a saját szemével látta a repülőgép roncsait. A többi neves résztvevő, valamint a műsorvezető azonban lekicsinylően úgy beszélt róla, mint aki „a hivatalos amerikai álláspontot tekinti mérvadónak”. Az összeesküvés-elmélet francia képviselője a műsorban arról biztosította a volt tudósítót, hogy nem látta, amit a saját szemével látott. Amaz úgy nézett rá, mint egy holdkórosra. „Csakhogy ebben a bolondokházában a holdkórosoké volt a főszerep.”

Az egyik ismert tévékommentátor arról értekezett, hogy az amerikai vezetőknek sohasem számított egy kis tömeggyilkosság saját népük körében, ha valamilyen politikai célt akartak elérni. Ennek alátámasztására felelevenítette azt a régi legendát, miszerint annak idején Roosevelt elnök rendezte meg a Pearl Harbour-i katasztrófát, hogy beléptesse Amerikát a világháborúba. Többen is szóba hozták, micsoda manipuláció folyik az amerikai médiában (nem úgy az orosz televízióban, ahol feketelistán vannak az ellenzékiek). Bizonyítékul azt hozták fel, hogy az amerikai televíziók elfogultan tájékoztattak a grúziai háborúról. Orosz agressziót emlegettek, ugyanúgy, ahogy együttműködtek a 2001-es terrormerényletek valódi hátterének eltussolásában. A francia vendég azt a kérdést tette fel, vajon ki tudja megmenteni a Földet Amerikától, e hatalmas ragadozótól. „Csakis önök állíthatják meg!” – fordult az orosz nézőkhöz.

Az oroszországi viszonyok ismeretében biztosan állítható, hogy ez nem történhetett volna meg hivatalos jóváhagyás nélkül.

Ezután Young maga is elég messzire merészkedik a feltételezésekben. Megpendíti, hogy a dél-oszétiai összetűzéseket maga Moszkva rendezte meg. Ez még nem abszurd feltételezés, hiszen Grúzia valamiből azt gondolta, hogy bevonulhat Dél-Oszétiába, nem kell orosz ellencsapással számolnia. És lehet, hogy ezt Moszkvából hitették el a grúz döntéshozókkal. De Young egészen másból következtet erre. Medvegyev miniszterelnök egy mondatából, amely úgy szól, hogy Dél-Oszétia megtámadása Oroszországnak olyan volt, mint 2001 terrormerényletei Amerikának. A tévéműsor fényében „ez az erőltetett analógia úgy is értelmezhető, mint annak akaratlan beismerése, hogy titokban Moszkva rendezte meg az oszétiai konfliktust”. Lehet, hogy az analógia erőltetett, de nem kevésbé erőltetett a következtetés.