A Szentszék XII. Pius pápa boldoggá avatására készül, és nem tartja igazságosnak azokat a véleményeket, amelyek szerint a néhai Pacelli pápa szemet hunyt volna a holokauszt felett. Talán a vatikáni levéltár megnyitása tompítaná az ellentéteket.
„Szent lesz a holokauszt-pápa?” – kérdezi cikkének alcímében a Der Spiegel. Az alcímet adó szerkesztő aligha olvasta el figyelmesen az írást, mert a szöveg ismeretében nem tenné a zsidóság kiirtását Pius pápa eposzi jelzőjévé. A szerző, aki monogrammal (cgh) szignálja a cikket, az ennél sokkal kevésbé bántó bírálatokat is kétkedéssel fogadja.
XVI. Benedek pápa október 9-én, Pius pápa halálának 50. évfordulóján a Szent Péter Bazilikában pontifikált misét, és ebből az alkalomból támogatólag szólt a hajdani előd boldoggá avatásáról. Külön kitért az évtizedek óta ismétlődő vádra, miszerint a pápa nem emelte fel szavát a nácizmus és különösen a zsidóüldözés ellen. Benedek pápa szavai szerint Pius „titokban és csendben dolgozott azon, hogy elkerülje a legrosszabbat, és a lehető legtöbb zsidó embert mentse meg”. Hivatkozott Golda Meir egykori izraeli miniszterelnökre, aki Pius halálakor elismerésének adott hangot az elhunyt életművével kapcsolatban. És felidézte Pius pápa 1942 karácsonyi rádióbeszédét, amelyben arról volt szó, hogy „sok százezer ember nem a maga hibájából, hanem csakis nemzetisége és etnikai gyökerei miatt halálra szánatott”.
Sear Jasuv Kohen haifai főrabbi, akit a pápa meghívott a legutóbbi vatikáni zsinatra, nem vitatta, hogy Pius titokban tett az üldözöttekért, de hiányolta a nácik nyilvános elítélését, és úgy vélte, hogy ez használt volna. Erről a kérdésről régóta vita zajlik a Vatikán és izraeli intézmények között. A Jad Vasem múzeumban XII. Pius fényképe alá azt írták, hogy a pápa nem lépett közbe, amikor deportálták a római zsidóságot. A Vatikán panaszt emelt emiatt, mert hogy – valószínűleg a Szentszék közbenjárására – a deportálást egy nap után leállították, és a kilencezer római zsidó közül hétezer megérte a háború végét. A múzeum megígérte, hogy kutatást indít az ügy tisztázása érdekében.
A Vatikán lapja, az Osservatore Romano a pápai mise napján vezércikkben méltatta Pius pápa érdemeit, és külön is említést tett arról, hogy a háború alatt az üldözöttek mentésén fáradozott. Ugyanebben a lapszámban Tarcisio Bertone bíboros, a Szentszék államtitkára vitába szállt azokkal, akik szerint a nyilvános fellépés használt volna a zsidóságnak. Úgy vélekedett, hogy a nyilvános elítéléssel a pápa „veszélybe sodorta volna azoknak a zsidóknak az életét, akik egyedül Róma városában 155 rendházban leltek menedékre”.
A kérdés magyar kutatója, Karsai László is feltételezi, hogy XII. Piust pontosan ez a megfontolás vezethette, mert például Hollandiában a nyilvános elítélést választó egyházak intézményeire lecsaptak a nácik, és elhurcolták az ott menedékre lelő zsidókat, a csöndben segítő felekezeteket viszont nem bántották. A magyar történész egyúttal fájlalja, hogy az ez idő tájt keletkezett vatikáni iratokhoz nem lehet hozzáférni.
Az antiszemitizmus ellen küzdő amerikai Anti-Defamation League vezetője, Abraham Foxman úgy nyilatkozott az American Catholic Reporternek, hogy az lenne igazán meggyőző, ha a saját szemünkkel láthatnánk a korabeli dokumentumokat.
Ezzel persze nem zárulna le a vita, hogy használt volna-e, ha a pápa nyilvánosan elítéli a náci rendszer rémtetteit. De az iratok végleg tisztázhatnák a Vatikánt az alól a vád alól, hogy összejátszott Hitlerrel, mert Rolf Hochhuth A helytartó című drámája óta ez is igen elterjedt változat.
A boldoggá avatási eljárás fő tényfeltárója, Peter Gumpel jezsuita szerzetes a Süddeutsche Zeitungnak kijelentette, hogy mindent látott, ami a vatikáni levéltárban erről a kérdésről fellelhető, és nem talált semmi terhelőt Pius pápára nézve. „Máskülönben sohasem írtam volna alá az aktát.”