2001. szeptember 11-i terrortámadások után az amerikai reptérbiztonsági hatóságok szigorú intézkedéseket léptettek életbe. Egy publicista utánajárt, hogy mennyire hatékonyak a rendszabályok. Semennyire.

„A terrorizmus elleni reptéri biztonsági szabályokat csak azért hozzák, hogy az emberek jobban érezzék magukat” – idézi Jeffrey Goldberg, az Atlantic magazin publicistája Bruce Schneider biztonsági szakértőt, aki az elmúlt évek során sokszor bírálta az utasokat bosszantó, ám a terroristák kiszűrésére alkalmatlan repülőtéri biztonsági előírásokat.

A 2001. szeptember 11. után hozott új, és többnyire azóta is érvényben lévő szabályok valóban látványosak: minden éles eszközt elkoboznak beszállás előtt, még a körömvágó csipeszt is, folyadékot nem vihetünk a fedélzetre, a számítógépet ki kell venni a táskából, sőt, az amerikai repülőtereken még a cipőt is levetetik az utasokkal. De mennyire hatékonyak?

Goldberg több tucatnyi útja során tette próbára az Egyesült Államok számos repülőtéri személyzetét. Rendszerint fennakadás nélkül sikerült gyufát, bicskát, tapétavágót és folyadékot csempésznie a gép fedélzetére. Pedig nem is alkalmazott semmilyen trükköt: egyszerűen zsebre tette vagy táskájába dugta a tiltólistán szereplő tárgyakat. Az esetek többségében minden gond nélkül átment az ellenőrzésen. A testére erősített speciális zacskóban pedig jelentős mennyiségű folyadékot is fel tudott vinni a gépre.

Sőt, többször házi készítésű beszállókártyákkal szállt fel a repülőgépre. Ezzel a módszerrel egy igazi terrorista is bármikor feljuthatna a gépre. A repülőtársaságok ugyanis csak a jegyvásárláskor ellenőrzik a terroristagyanús személyek listáját. Egy kicsit is dörzsölt terrorista lopott hitelkártyával vált jegyet, így nem akad fenn az első ellenőrzésen. A reptéren viszont már nem ellenőrzik újra a listát, így itt saját papírjaival és egy házilag hamisított beszállókártyával minden további nélkül feljuthat a fedélzetre.

Goldberg a repülésbiztonsági hatóságtól megtudta, hogy a terrorizmus elleni küzdelem jegyében a reptéri alkalmazottakat megtanítják rá, hogy kiszúrják a gyanús utasokat. A biztonsági szolgálat számít az utasokra is: azt reméli, hogy az utasok jelentik, ha valami gyanúsat észlelnek.

Golberg egy alkalommal a reptéri mosdóban, több utas szeme láttára válogatta a hamis beszállókártyákat. Senki sem tette szóvá a biztonságiaknál, hogy valami furcsát észlelt. Beszálláskor igyekezett a lehető leggyanúsabban viselkedni: Oszama bin Ladent ábrázoló trikót vett fel a kabátja alá kánikulában, amitől izzadt, mint a ló. Beszálláskor azt mondta, hogy elvesztette a jogosítványát, és semmilyen fényképes igazolványt nem tudott felmutatni. A személyzet némi tanakodás után a hitelkártyája, egy könyvtári belépő és TAJ-kártyája felmutatása után felengedte Goldberget a gépre, csak megdorgálták, hogy máskor hozzon magával fényképes igazolványt.

Goldberg szerint mindebből az következik, hogy a szigorú biztonsági előírások csupán az utasok bosszantására, és hamis biztonságérzet táplálására alkalmasak.

Pedig nem biztos, hogy így van. Lehet, hogy a biztonsági személyzet annyira felkészült, hogy pontosan meg tudta ítélni, hogy az Oszama bin Laden trikót viselő, igazolványát elvesztő, zsebében tapétavágó kést rejtegető újságíró valójában semmilyen biztonsági kockázatot nem jelent? Azért ami tilos, az tilos. Ha észrevették volna, elveszik tőle a tiltott tárgyakat.