A globális felmelegedés miatt kialakuló természeti katasztrófák károsultjai eddig nem perelhették a klímaváltozáshoz jelentős mértékben hozzájáruló nagyvállalatokat, mert nem lehetett a felelősséget felbecsülni. Hamarosan változhat a helyzet.
„Elképzelhető, hogy a viharok, a hőség és az áradások károsultjai belátható időn belül pert indíthatnak a globális felmelegedésért felelős energiaipari vállalatok ellen” – olvassuk a Guardianben David Adam és Afua Hirsch beszámolóját.
A környezetszennyezés határokon átívelő hatásai egyre komolyabban foglalkoztatják a politikusokat és a jogászokat.
A Nemzeti Hírszerzési Tanács, az Egyesült Államok közép- és hosszú távú hírszerzési kutatóközpontja szerint az erőforrások szűkössége mellett a globális felmelegedés is hozzájárul az energia- és az élelmiszerhiányhoz. A novemberben készített Globális trendek 2025: Átalakult világ című stratégiai elemzés szerzői úgy látják, hogy a klímaváltozás elsősorban a szegényebb országokat sújtja majd, és a globális felmelegedéssel járó víz- és élelmiszerhiány konfliktusokat idézhet elő.
„A vízhiány a világ számos részén már most is biztonságpolitikai kérdéseket vet fel. A tegnap háborúit a földért vívták, ma pedig az energiahordozók állnak a konfliktusok középpontjában. A jövő háborúi a vízről fognak szólni” – vélekedett a minap Brahma Chellaney stratégiai elemző a Times of Indiában annak kapcsán, hogy Peking a tibeti fennsíkon eredő folyók szabályozásával jelentősen csökkenti Dél- és Délkelet-Ázsia országainak ivóvízforrásait.
A nemzetközi jog lehetővé teszi a humanitárius katasztrófák megakadályozása érdekében indított katonai akciót. Bizonyos környezetvédelmi katasztrófák azonban nem kevésbé sújtják az embereket, mint a népirtás. Egyes szakértők egyenesen azt szorgalmazzák, hogy a nemzetközi jog a humanitárius intervenció mintájára az ökológiai intervenció jogosságát is ismerje el.
Adam és Hirsch ismerteti Myles Allen oxfordi fizikus csoportjának kutatási eredményeit. A tudósok olyan módszereket dolgoztak ki, amelyekkel pontosan meg tudják becsülni, kinek mekkora szerepe van a természeti katasztrófákat okozó globális felmelegedésben. A szerzők emlékeztetnek rá, hogy a 2000 őszi brit árvíz során 10 000 lakóházat öntött el a víz, és 11 000 embert kellett kitelepíteni. Utak, vasúti sínek és elektromos kábelek rongálódtak meg az áradás során; a kárt egymilliárd fontra becsülik. Tudósok azt is kimutatták, hogy a klímaváltozás miatt jelentősen nőtt a nyári hőhullámok kialakulásának esélye. A 2003-as rendkívüli hőség Európában 27 000 áldozatot követelt.
Az Allen és társai által kidolgozott számítógépes modellek azt hivatottak pontosan feltérképezni, hogy az egyes ipari létesítmények tevékenysége hogyan és milyen mértékben járul hozzá a természeti katasztrófák kialakulásához. Szakértők szerint, ha sikerül pontosan azonosítani a környezetszennyezés következményeit, akkor akár már a következő évtizedben perre mehetnek a klímaváltozás károsultjai.
Nem csak magánszemélyek, de akár államok is kártérítést követelhetnek. Az Egyesült Államokban már indultak hasonló perek az autógyártók és az energiaszolgáltatók ellen, de eddig kellő bizonyíték híján a bíróság nem adott helyt a kereseteknek.
Talán Allen kutatásainak hírén buzdult fel Dan Bloom amerikai környezetvédő, aki egyenesen a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróságnál akar pert indítani a világ vezetői államainak politikusai ellen. Azzal vádolja őket, hogy nem lépnek fel a klímaváltozás ellen, és ezzel „a jövő generációk elleni népirtást” hajtanak végre.
Valószínűleg maga is jelképesnek szánja az akciót. Az Egyesült Államok, Kína, India és Oroszország – hogy csak a legnagyobb szennyezőket említsük – nem veti alá magát és polgárait a bíróság eljárásainak. Továbbá a bíróság előtt csak akkor indítható eljárás, ha nemzeti bírói fórumokon már minden lehetőséget kimerítettek.