A tekintélyes gazdaságtörténész szerint hiú ábránd a hitelezési kedv újjáéledésétől várni a válság megfékezését, hiszen a válság eleve a túlzott eladósodottság miatt robbant ki. Az egyetlen megoldás a tartozások elengedése vagy radikális csökkentése.
„Elárulom, hogy mi a teendő a válság megoldása érdekében: el kell törölni az adósságot. Van rá történelmi precedens” – nyilatkozta a Vanity Fair magazinnak Niall Ferguson brit történész.
Ferguson hosszú évek óta az Egyesült Államokban tanít. Pályájának kezdetén gazdaságtörténeti szaktémákkal, egyebek között a második világháború előtti német gazdaságpolitika történetével foglalkozott, majd a nagy szintézisek felé fordult, és könyvet írt a brit imperializmus történetéről, az első világháború okairól, és Amerika birodalmi politikájának ellentmondásairól. A rendkívül termékeny, még mindig csak negyvenes éveinek közepén járó tudós már hét nagy monográfia szerzője, és számos további kötet szerkesztője. A szaktudományos munkák mellett publicistaként is ismert. Írásaival folyamatosan jelen van a sajtóban, valóságos médiasztár. Sőt, még kedvenc hobbijára, a virtuális történetírásra is marad ideje és energiája. Legújabb, A pénz diadalútja című tavaly novemberben megjelent, máris bestseller könyvében a pénz és a pénzügyi tranzakciók alakulásának történetét tekinti át az ókortól napjainkig.
Az amerikai magazinnak adott interjúban Ferguson kifejti, hogy a jelenlegi válságért a nyakló nélküli hitelezés a felelős. Az ázsiai országok megtakarításaikat amerikai kötvényekbe fektették, így az Egyesült Államok úszott az olcsó hitelben. Mintha mindenki abból indult volna ki, hogy az eladósodás a végtelenségig folytatódhat. Abban bízva, hogy a hitelek által biztosított kereslet tovább nő, az amerikaiak ingatlanba fektettek. Amikor az ingatlanpiaci buborék kidurrant, a hitelpiac összeomlott, hiszen a korábban felvett kölcsönöket sokan nem tudták fizetni, és visszaesett a kereslet, ez pedig a gazdaság lassulását okozta.
Ferguson szerint most a gazdasági válság ötödik szakaszát, a pánik idejét éljük. De lesz még rosszabb is: a gazdaság lassulásával nőni kezd a munkanélküliség, a tőzsdék és az ingatlanárak tovább zuhannak. És ezen még az amerikai törvényhozás által elfogadott közel 800 milliárd dolláros újabb mentőcsomag sem segíthet. Az Obama-csomag csak annyit érhet el, hogy nem alakul ki a harmincas évekhez hasonló mélységű világválság – a recesszió azonban elkerülhetetlen.
A skót történész már decemberben kifejtette, hogy a gazdasági világválságot csak az adósság eltörlésével lehetne megfékezni. Az adósságeltörlés a krízisek megoldásának ősidők óta elterjedt módszere. Ferguson a Financial Timesban megjelent írásában utalt rá, hogy már Mózes könyveiben megjelenik az adósságeltörlés, és a huszadik században is többször felvetődött a lehetősége. Egyebek között a mostanság reneszánszát élő John Maynard Keynes javasolta, hogy az első világháborús adósságokat le kell írni a recesszió elkerülése érdekében.
Az interjúban reménytelennek minősíti, hogy az Egyesült Államok visszafizesse a GDP három és félszeresére rúgó tartozását, amit az állam és a lakosság felhalmozott. A politikusok és a közgazdászok többsége abban bízik, hogy a hitelezési kedv feltámasztásával úrrá lehet lenni a válságon. Ferguson szerint ez hiú ábránd, hiszen a válság eleve a túlzott eladósodottság miatt robbant ki. A világgazdaság csak akkor indulhat újra, ha nő a kereslet. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a keresletet visszafogó tartozásokat elengedik.
Az adósságeltörlésnek illetve a radikális adósságcsökkentésnek két módja van. Az egyik az, amit a 2002-ben csődbe jutott argentin kormány alkalmazott: a fizetésképtelenség bejelentése után a kölcsönök átalakítása. (Az összeomlás után Argentína a tartozás háromnegyedét jelentősen, 65-75 százalékkal csökkentette.)
A másik lehetőség az infláció. Mivel az Egyesült Államok adóssága dolláralapú, a dollár árfolyamának gyengülése automatikusan a hitelállomány csökkenésével jár (ráadásul a gyenge dollár élénkíti az amerikai gazdaságot).
„Nem hiszem, hogy az amerikai adósságteher csökkenése nélkül remény lenne a világgazdaság talpra állítására” – véli Ferguson.
Nem kétséges, hogy mindkét megoldás súlyos következményekkel járna. Az Egyesült Államok elvesztené hitelét (a szó átvitt és szoros értelmében is), talán világgazdasági vezető szerepét is. A hitelezők sem járnának sokkal jobban, hiszen megtakarításaik a dollár árfolyamának gyengülésével jelentősen csökkennének, az adósság eltörlése esetén pedig elvesznének. De ők sem tehetnek semmit: ha Kína elkezdi eladni az amerikai államkötvényeket vagy csökkenti dollártartalékát, akkor az árfolyam meredeken zuhanni kezd. „Kína most ismerkedik meg az ősi igazsággal, amely szerint a túl nagy kölcsön nagyobb teher a hitelezőnek, mint az adósnak.”