Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Az új második nem

2009. június 19.

Az amerikai kormány dollármilliókat fordított arra, hogy száműzze a tudományos életből a nőkkel szemben tapasztalható előítéleteket. Újabb felmérésekből kiderült azonban, hogy az egyetemeken nem is éri őket hátrányos megkülönböztetés.

Az amerikai kormány dollármilliókat fordított arra, hogy száműzze a tudományos életből a nőkkel szemben tapasztalható előítéleteket. Újabb felmérésekből kiderült azonban, hogy az egyetemeken nem is éri őket hátrányos megkülönböztetés.

A nőkkel szembeni egyetemi diszkriminációval kapcsolatos állítások túlzóak. Valójában az amerikai felsőoktatásban egyre inkább a férfiak válnak a második nemmé” – olvassuk a The Americanben, a konzervatív American Enterprise Institute folyóiratában.

A második nemre, Simone de Beauvoir klasszikus feminista művére utaló cikk szerzője Christina Hoff Sommers filozófus, az intézet kutatója, aki 1992-ben megjelent Ki lopta el a feminizmust? című könyvében kiállt a női esélyegyenlőség mellett, de élesen bírálta a radikális feministákat, amiért a nemek közötti egyenlőség nevében teljességgel el akarták törölni a hagyományos női szerepeket. 2001-ben publikált Háború a fiúk ellen című művében pedig azt állította, hogy az oktatás az elmúlt évtizedekben átesett a ló másik oldalára, és a lányok túlzott támogatása miatt a fiúk szenvednek kárt.

Hoff Sommers ezúttal a nőkkel a természettudományos életben tapasztalható nemi diszkrimináció vádját tűzi tollhegyre. Emlékeztet az amerikai National Academy of Sciences 2006-ban készített esélyegyenlőségi tanulmányára, amelyet Donna Shalala, a Clinton-kormány egészségügy-minisztere által vezetett bizottság készített. A tanulmány a nőkkel szembeni előítéletekkel és „tudat alatti elfogultsággal” magyarázta, hogy a vezető egyetemi állásokban jóval több a férfi, és a „nőkkel szembeni ellenséges klíma” felszámolása érdekében egyetemi reformot és szemléletváltást követelt.

A jelentés nagy vihart kavart. Volt, aki egyszerűen propagandának minősítette a kutatást, és akadt, aki abszurdnak nevezte a többnyire nőkből álló kormánybizottság következtetését, miszerint a nőket hátrányos megkülönböztetés éri a tudományos életben.

Nemrég napvilágot látott egy másik felmérés is, amely empirikus adatokra hivatkozva száll szembe a 2006-os kutatással. A szintén a National Academy of Sciences által készített újabb tanulmány szerint a számok nem igazolják, hogy a természettudományi karok a professzorok szerződtetésekor előnyben részesítenék a férfiakat. Sőt, a felmérés a statisztikák alapján arra a következtetésre jutott, hogy a pályázó nőknek jobbak az esélyeik, mint a férfiaknak. Igaz ugyan, hogy kevesebb nő jelentkezik a természettudományi karokra tanárnak, de a jelentkező nők közül arányosan többet vesznek fel. 2004–2005-ben például a matematikai szakok professzori állásaira jelentkezőknek 20, az állásajánlatot kapóknak viszont 32 százaléka volt nő.

A tanulmány azt is cáfolta, hogy a nőket rosszabb feltételekkel alkalmazzák. Épp ellenkezőleg: a természettudományi karokra felvett professzornőknek valamivel kevesebb volt a kötelező óraszáma. Az egyetemi tanárnők 8 százalékkal kevesebbet kerestek férfitársaiknál, de a kutatás szerint a különbséget az magyarázza, hogy a statisztikák bizonyítják: a vezető férfi tanárok hosszabb gyakorlattal rendelkeznek.

Hoff Sommers elismeri, hogy a természettudományos doktorátust szerző nők közül kevesebben választják a tudományos pályát, mint a hasonló végzettségű férfiak közül. Csakhogy szerinte nem azért, mintha az egyetemek hátrányosan megkülönböztetnék a nőket – sokkal inkább azért, mert a nőket általában más karrierlehetőségek vonzzák.

Az amerikai feminista filozófus utal Mark Perry michigani közgazdász felmérésére is, amelyből szintén az derül ki, hogy a felsőfokú végzettséget szerző nők aránya jelentősen meghaladja a férfiakét: 100 diplomás férfira 148 diplomás nő jut. Az oktatási minisztérium nemrég készített előrejelzése pedig arra mutatott rá, hogy 2017-re már a természettudományi képzésben is hiány várható diplomás férfiakból.

A dolog iróniája, hogy miközben a férfiak lassan kisebbségbe kerülnek a tudományos életben, a politikát továbbra is a nők hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos tévhitek határozzák meg – véli Hoff Sommers. Például a szemléletváltást sürgető 2006-os tanulmány hatására a kongresszus dollármilliókat különített el az egyetemi női esélyegyenlőségi programokra.