Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Az egyenlőség boldogít

2009. augusztus 2.

A jobboldal és a baloldal között évtizedek óta folyik a vita, vajon az egyenlőbb társadalmak polgárai boldogabbak-e. Brit epidemiológusok szerint az egészségügyi statisztikák igazolják, hogy az egyenlőtlenség rosszabb élethez vezet.

A jobboldal és a baloldal között évtizedek óta folyik a vita, vajon az egyenlőbb társadalmak polgárai boldogabbak-e. Brit epidemiológusok szerint az egészségügyi statisztikák igazolják, hogy az egyenlőtlenség rosszabb élethez vezet.

„A Lelkiállapot. Miért jobbak az egyenlő társadalmak? című könyv nem állít többet, mint amit mindenki régóta tud. A nyugat-európai utópiák mindegyike egalitárius. Az elmúlt húsz év közvélemény-kutatásainak tanúsága szerint a britek 80 százaléka szerint túl nagyok a társadalmi különbségek. A kötet újdonsága az, hogy a szerzők tudományos tényekkel igazolják az intuíciókat” – olvassuk a Sunday Times recenzióját Richard Wilkinson és Kate Pickett brit epidemiológusok tavasszal megjelent könyvéről.

A boldogság és a gazdaság viszonyának vizsgálata már az ókori gondoldókat is foglalkoztatta. Az elmúlt évtizedekben, a jólét terjedésével ismét előkerült a kérdés. A gazdasági növekedésre gyanakvóan tekintő elemzők szinte mind utalnak rá, hogy a jólét hajszolása paradox jelenség, mert a bőség nem boldogít. Ezt az ellentmondást gyakran Easterlin-paradoxonnak nevezik, Richard Easterlin kaliforniai egyetemi tanár után, aki már 1974-ben megírta, hogy a boldogság és a jólét nem áll egyenes arányban.

Mások úgy fogalmaznak, hogy a jólét önmagában nem boldogít: Richard Layard közgazdász néhány éve megjelent könyvében amellett érvel, hogy akkor vagyunk igazán elégedettek, ha jobban megy a sorunk, mint a környezetünkben élőknek.

A jobboldali gondolkodók azzal érvelnek ez ellen, hogy a bőség növekedésével mindenki jól jár, még akkor is, ha közben nő a szegények és a gazdagok közötti relatív különbség: a rosszabb helyzetben lévők átlagéletkora, iskolázottsága, vagyoni helyzete is javul, és ezzel együtt nő az emberek boldogságérzete.

Mindezidáig azonban a bőség és a boldogság viszonyával kapcsolatos vita leginkább csak elméleti jellegű volt – nem csoda, ha mindenki a saját gazdaságfilozófiai nézeteinek megerősítését kereste ezen a téren.

Wilkinson és Pickett úgy gondolták, hogy megpróbálják végre empirikus alapon megválaszolni a kérdést. A szerzők több ország jó pár évtizednyi gazdasági és egészségügyi statisztikáit állították egymás mellé. Az adatokból arra a következtetésre jutottak, hogy az egyenlőtlenség növekedésével emelkedik a pszichés megbetegedések, az elhízás, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás aránya. Azokban az országokban, ahol nagy a szegények és a gazdagok közötti különbség, több a bűncselekmény, az öngyilkosság, a fiatalkorú terhesség, alacsonyabb a várható átlagélettartam és rosszabbak a diákok iskolai eredményei.

A fejlett országok közül Japán és a skandináv országok tekinthetők népegészségügyi szempontból a legjobb állapotban lévőnek. A pszichés és a szociális bajok leginkább Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Portugáliában jellemzőek – azokban az országokban, ahol a legnagyobb az egyenlőtlenség.

Wilkinson és Pickett szerint a jelenség hátterében az áll, hogy a társadalmi egyenlőtlenség az egészségre közvetlenül is káros feszültségekkel jár. A stressz hozzájárul a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, az elhízás, a kábítószer-függőség kialakulásához. A bajok nem csak a szegényeket sújtják: a gazdagoknak is állandóan félteniük kell társadalmi státuszukat, ráadásul még a szegények megvetését is el kell viselniük, és állandóan szoronganiuk kell a vagyonukra törő bűnözők miatt.

A kutatásból kiderül az is, hogy az egyenlőtlenségek miatt kialakuló egészségügyi és szociális problémák orvoslása költséges. Az egészségügyi és büntetés-végrehajtási kiadások növekedésével pedig egyre kevesebb pénz jut oktatásra és a szociális intézményrendszer működtetésére, amitől persze tovább nő az egyenlőtlenség.

Wilkinson és Pickett mégsem a hagyományos baloldali receptet írja fel egyenlőtlenség ellen. A brit epidemiológusok kifejtik, hogy ha adóemeléssel próbálnánk csökkenteni a szegények és a gazdagok közötti különbségeket, az csak helyi kezelés volna, amely egy kormányváltással véget érhet. Az igazi megoldás csak szemléletváltással lehetséges, ezért a szerzők létre is hozták az Egyenlőség-alap nevű szervezetet, amelynek célja az egyenlőség eszméjének terjesztése a politikában és az üzleti életben.