A névtelenségbe burkolódzó bloggerek és fórumozók olyan valótlanságokat is büntetlenül állíthatnak, amelyekért a nem virtuális világban jogi felelősség terhelné őket. Eddig, legalábbis állíthattak.
„Az anonimitás és a virtuális hallgatóság valószínűleg erősíti a demokráciát, hiszen lehetőséget ad rá, hogy bárki hangot adjon véleményének. A tisztességre azonban rossz hatással van: az önmérséklet jelentősége egyre csökken” – írja Kathleen Parker, a Washington Post kolumnistája.
Mint arról a Metazin is beszámolt, az elmúlt években számos olyan eset történt, amelynek kapcsán felvetődött, nem kellene-e korlátozni az internetes szólásszabadságot. Elsősorban a tragikus kimenetelű online zaklatások után erősödtek fel a törvények szigorítását követelő hangok. Néhány éve Angliában egy tizenhárom éves fiút öngyilkosságba kergettek az osztálytársai. Azt terjesztették róla az interneten, hogy meleg. Egy tizenöt éves kamaszlány pedig osztálytársainak névtelen éjszakai telefonhívásai miatt végzett magával. A kamerás mobiltelefonok korában senki sincs biztonságban: bárkit, bármikor megaláztatás érhet.
Az interneten egyre gyakoribb személyiségi jogi visszaélések miatt már az Egyesült Államokban, a korlátlan szólásszabadság bölcsőjében is egyre több jogász szorgalmazza, hogy az online világban szigorítsák meg a véleménynyilvánításra vonatkozó szabályokat. A jelenleg hatályos törvények értelmében ugyanis az interneten névtelenségbe burkolódzó – és az anonimitáshoz, mint személyiségi joghoz ragaszkodó – bloggerek olyan valótlanságokat is büntetlenül állíthatnak, amikért a hagyományos médiákban jogi felelősség terhelné őket.
Gyakran előfordul, az is, hogy egy bosszús ügyfél valóságos online hadjáratot indít egy vállalkozás ellen: blogokban és fórumokban mocskolja, netán önálló oldalt hoz létre, amelyben a cég szolgáltatását vagy termékét pocskondiázza. Parker több olyan esetre is utal, amikor a lejárató kampány teljesen ellehetetlenítette a rágalmazott vállalkozót. A megtámadottak az ilyen esetekben védtelenek, mert a szolgáltatók általában nem adják ki a bloggerek adatait, így viszont nincs ki ellen hitelrontás és rágalmazás címén kártérítési pert indítani.
Mindez azonban könnyen megváltozhat az amerikai bíróságok két precedensértékű döntése nyomán. Liskula Cohennek, a híres modellnek nemrég elege lett abból, hogy egy anonim blogger minduntalan pocskondiázza. A Google adatvédelmi okokra hivatkozva nem adta ki a blogger adatait. Cohen bírósághoz fordult, és New York állam legfelsőbb bírósága helyt adott kérelmének: a Google-t kötelezték a blogger azonosításához szükséges információk kiadására. (Az ügy ezzel még nem ért véget, mert most a blogger követel a bíróságon 15 millió dolláros kártérítést a Google-tól személyiségi jogi sérelmekre hivatkozva.)
Parker emlékeztet rá, hogy Sue Scheff amerikai gyermekpszichológusnak néhány éve több mint 11 millió dolláros kártérítést ítéltek az amerikai bíróságok, miután hosszú nyomozással és adatgyűjtéssel bizonyította, hogy egy cégét több száz alkalommal alaptalanul rágalmazó fórumozó jelentős anyagi kárt okozott a vállalkozásának. Scheffnek az eset tanulságait összefoglaló könyve a napokban jelenik meg, és minden bizonnyal hasznos tanácsokkal szolgál majd azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek.
Scheff szerint az ő esete is bizonyítja, hogy kellő pénz és idő ráfordításával elejét lehet venni az anonim rágalmazásoknak, vagy legalábbis jóvátételt lehet követelni az általuk okozott kárért. A virtuális világban is véget érni látszik a vadnyugat korszaka.