A legújabb amerikai felmérés eredményei szerint az interneten is ugyanazok politizálnak, akik másutt. De a világháló olyan gyorsan fejlődik, hogy mire a kutatás eredménye megjelent, már meg is változott a helyzet.

„Az internet nemhogy hatalmat adott volna a némaságra kárhoztatott tömegek kezébe, hanem egyenesen növelte a politikai folyamatokban amúgy is részt vevő, magasan képzett és jómódú polgárok szerepét” – foglalja össze Nicole Allan a Pew közvélemény-kutató friss internetkutatásának eredményét az Atlantic magazinban.

Az internettől sokan már megjelenése óta azt várják, hogy demokratizálja a közéletet, hiszen polgárok új és új csoportjainak ad lehetőséget arra, hogy beleszóljanak a közügyekbe. Vagy inkább csak arra, hogy hozzászóljanak? Mert azért a névtelen szerzők többsége hiába írja meg véleményét, ha senki sem olvassa a blogját.

Ráadásul, mint a Pew legutóbbi internetes kutatásának eredményeiből kiolvasható, hiába nő a világháló révén a közügyekhez hozzászólók száma, azért az összetételük nem változik.

A 2008 augusztusában felvett adatok szerint az évi húszezer dollárból élő polgároknak csak 8 százaléka vett részt valamilyen politikai tevékenységben az internet útján. Minden tizenkettedik-tizenharmadik adományozott tehát politikai célra, írt a képviselőjének vagy csatlakozott valamilyen petícióhoz. A legalább százezer dollárt keresőknek viszont 35 százaléka. Ennél is nagyobb, 33 százalékpont a különbség a diplomások javára az alacsonyabb végzettségűekkel szemben.

Sidney Verba harvardi professzor, a jelentés egyik szerzője a távol maradó többséget „az amerikai társadalom hallgató részének” nevezi, és felteszi a kérdést, vajon csakugyan „forradalmasítja-e a dolgokat az internet, vagy csak ugyanabból nyújt többet”.

Matthew Hindman politológus ezt a kérdést a maga részéről már eldöntötte, s tavaly megjelent könyvének már a címében is A digitális demokrácia mítoszáról írt. Egyenesen úgy ítélte meg, hogy az internet szűk elitcsoportok kezébe ad aránytalanul nagy hatalmat abban, hogy milyen politikai információk jussanak el a közönséghez.

Még  a közélet demokratizálását kifejezetten célul kitűző Daily Kos portál is elismeri, hogy lapjait az elithez tartozó felhasználók uralják. A tartalmat elhelyezők elsöprő többsége 34 éven felüli, legalább alapfokú egyetemi végzettsége van és hatvanezer dollárnál többet keres évente. De a szerkesztők változtatni akarnak ezen és új multimédiás terveket dédelgetnek, újfajta társadalmi hálózatépítő fejlesztéseket terveznek, hogy szélesebb közönséget is bevonjanak.

A másik oldalról közelít a Causes című honlap, amely a legkülönfélébb társadalmi kezdeményezésekhez nyújt kapcsolódási lehetőséget. A Causes olyan alkalmazásokat fejlesztett ki, amelyek révén rákapcsolódhatott több közösségi oldalra, így azok felhasználói könnyebben találkozhatnak vele. Az egyik alapító, a huszonhat éves Joe Green John Kerry demokrata párti elnökjelölt kampányában volt aktivista 2004-ben, ott kapott rá az efféle kezdeményezésekre. Green filozófiája szerint „a világot mindenki képes megváltoztatni, és ennek az a legjobb módja, ha az ismerőseivel beszél”. A Causes fennállásának két éve alatt 11 millió dollárnyi jótékony és politikai célú adományt közvetített már. A felajánlók többsége új jövevény a jótékonyság terén. Nicole Allan ebből a példából próbál reményt meríteni arra, hogy a világháló talán tényleg képes lesz több embert bevonni a közügyek megvitatásába és intézésébe. De elismeri, hogy ezt várták sokan a korábbi újdonságoktól, például a rádiótól és a televíziótól is.

Mindenesetre a Pew kutatása az időszaki kampányokkal nem foglalkozott, így kimaradt belőle Obama elnök választási kampányának elemzése is. Márpedig abban az internet minden korábbinál jóval nagyobb szerepet játszott, és tény, hogy kiemelkedően magas volt a választási részvétel. Ezek szerint a világháló mégis csak képes megmozgatni korábban passzív embereket.

Mire a Pew feldolgozta és megjelentette a felmérés eredményeit, a számok részben el is avultak. Akkor még csak a polgárok 6 százaléka iratkozott fel a Twitterre, ma viszont már 10 százalék fölött van az arányuk. Márpedig a Twitteren és az egyéb közösségi oldalakon a közéleti témákhoz hozzászólók megoszlása jóval kiegyenlítettebb, mint más portálokon. Itt alig néhány százaléknyi többségben vannak a jómódúak és a magasan képzettek. Ahogy Green mondta: a világot az ismerőseinken keresztül tudjuk megváltoztatni.