Iránban a hatóságok a papi rendszer stabilitását féltik a társadalomtudományoktól. Sorozatos kirakatperekben kényszerítik a kutatókat arra, hogy elítéljék a nyugati tudomány nagyjait.
„Az iráni másként gondolkodók egyik legutóbbi kirakatperében meglepő gyanúsítottra mutattak rá: Max Weberre, akiről azt állapították meg, hogy holtában is afféle ’bársonyos forradalmat’szít, mivel műveiben a racionális tekintély eszméjét fejtette ki” – számol be egy teheráni perről a Chronicle of Higher Educationben Charles Kurzman észak-karolinai szociológus.
Szaid Hadzsarian politológus a reformmozgalom egyik főideológusának számított, ezért perbe fogták és olyan vallomást csikartak ki belőle, amely elítéli Max Weber (1864-1920) tanításait, sőt általában a társadalomtudományt is veszedelmesnek állítja be. Hadzsarian „bevallotta”, hogy a bölcsészettudomány olyan ideológiai fegyverek tára, amelyek stratégiává és taktikává alakítva bevethetők a hivatalos iráni ideológiával szemben.
Az elmúlt évtizedben úgy évente két ismert társadalomtudóst tartóztattak le államellenes összeesküvés gyanújával, majd néhány hónap múltán videóra vett beismerő vallomás ellenében vádemelés nélkül szabadon engedték őket. Az idén már a perbe fogottak száma is több egy tucatnál, az összeesküvések név szerint megemlített társtetteseiről nem is szólva.
Voltaképp így is kezdődött. Az Iszlám Köztársaság létrehozása után haladéktalanul bezárták az egyetemeket, mert Homeini ajatollah és társai nem találták őket eléggé igazhitűeknek. A tanárokat maga a főpap vádolta meg azzal, hogy a Nyugat szolgálatában állnak és agymosásban részesítik tanítványaikat. Négy év múlva ismét kinyitottak az egyetemek, de most már iszlámosított tanterv alapján működtek.
Hamarosan azonban iráni kutatók tömegei érkeztek haza nyugati egyetemekről, s ma már az alapszintű egyetemi képzésben az egyes évfolyamoknak már nem öt, hanem harminc százaléka vesz részt. Harminc éve még huszonhétezer bölcsészhallgató volt Iránban, ma félmilliónál is több.
Ali Hamenei ajatollah, az iszlám köztársaság szellemi vezére egy augusztusi beszédében, vagyis az elnökválasztási csalásokat követő tüntetések idején aggasztónak nevezte a társadalomtudományok népszerűségét. Egyetemi vezetőkhöz beszélt, és figyelmükbe ajánlotta, hogy a tanár nem más, mint parancsnok az eszmei háború frontján. Nem tiltotta meg a kutatóknak, hogy szakmai vitákat folytassanak, de csakis megfelelő környezetben, vagyis anélkül, hogy a naiv ifjúságot megmételyeznék.
A veszélyesnek minősített nyugati tudósok között szerepel Jürgen Habermas is, aki a demokrácia elengedhetetlen kellékének tekinti a fejlett civil társadalmat. Hadzsarian ügyésze Habermas 2002-es teheráni látogatását annak bizonyítékául említette, hogy a Nyugat világi állammá akarja változtatni Iránt, és ennek érdekében összeesküvést sző. Habermas látogatása idején azonban a civil társadalom fejlesztése nem volt ellentétes a hivatalos teheráni törekvésekkel. Mohamed Hatami, az akkori elnök válogatás nélkül adatatta ki a lapalapítási engedélyeket, engedte, hogy elterjedjenek az internet-kávézók és az otthoni internetbekötések. Ma az irániak a legaktívabb bloggerek közé tartoznak.
Amióta Hatami 2005-ben távozott, megváltozott az állam politikája. Sorra zárták be az újságokat, de a civil társadalmat nem tudták eltüntetni. Miközben a nem hivatalos kulturális és vallási programok egyre sokasodnak, a hivatalos pénteki imákon egyharmadnyival kevesebb ember vesz részt, mint harminc éve.
De a társadalomtudósokra rossz idők járnak. Kurzmant már értesítették teheráni kollégái, hogy a Nyugat nagyon sok iráni ösztöndíjkérelemre számíthat.